2007. február 19.
22:01:30
A LEGJOBB GYÓGYSZER
„Beteg vagyok” Úgy fáj a torkom!”
- így sírtam tegnap délután.
„A fejem is fáj, lázam is van!
Gyógyíts meg édes anyukám!”
Anya csak nézett, ült a székben,
- szakadt kabátom varrta épp-
s én reménykedve, bizakodva
figyeltem a tekintetét.
Hosszan nézett – láttam, hogy fáradt –
aztán sóhajtott egy kicsit
s a kisfiókban megkereste
a lázmérőt s az aszpirint.
Leült mellém, megmérte lázam,
adott jó citromos teát
és mesélt – olyan szép mesét, mit
nem tudnak, csak az anyukák.
Láttam, hogy fáradt, a szemében
oly sok volt a szomorúság
- szerettem volna észrevétlen
megsimogatni a haját,
de olyan nehéz volt a testem,
és olyan forró volt az ágy
- és akkor biztos elaludtam
s ő biztos virrasztott tovább.
S hogy felébredtem kora reggel,
- künn csak úgy ragyogott a nap –
nem fájt a fejem, nem kaparta
már semmi se a torkomat,
nem volt már lázam, meggyógyultam,
s ott volt ágyamnál Anyuka
és kezében, a kiscsészémben,
a finom citromos tea.
„Anyu, anyu, meggyógyítottál!”
kiáltottam fel boldogan
s láttam, hogy fáradt, szép szemén át
ujjongó, boldog fény suhan.
Igen, tudom: Ő gyógyított meg,
hiszen másképp nem is lehet.
Nincs sehol még egy olyan gyógyszer,
mint az anyai szeretet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése