A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Jelenések (1949-1950). Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Jelenések (1949-1950). Összes bejegyzés megjelenítése

Fényes szelekkel - születésnapon

Elmúlt már április, el a Költészet Napja, József Attilára mégis, mindig emlékezünk.
Az alábbi verset Apa valamikor a 40-es évek végén írta..
Ma, 2022.júniusában összeszorult a szívem tőle...😢)


EGY HALOTT KÖLTŐHÖZ

                                    J.A. emlékének

Te tetted, amit kellett
és nem kerestél kibúvót,
feledtél minden más szerelmet,
megvetetted az árulót.
Fanatikussá tett az eszme
s bár tudtad, hogy reménytelen,
mindig új és új küzdelemre
szólított ez a szerelem.
Nem volt sohasem nyugovásod
és nem volt meghitt otthonod,
megtagadtál kedvest, barátot,
így lettél kemény és konok.
Karaj kenyérként osztogattad
a millióknak önmagad
s nem gyűjtöttél semmit magadnak:
hős vagy s hősi áldozat.
Szavad és neved most is őrzi,
mint fémet kőzet, a tömeg
s rád hivatkozva vezetői
fújják saját érdemüket.
Nem mondom, mindez hiába
volt s áldozatod hasztalan,
hisz a fáklyavivők sorába
beállnék én is boldogan –
de szörnyű látni, hogy az eszmét
rimává alakítja a
gazemberek s talpnyaló nyeglék
szédelgő, aljas csapata
és hogy a nép élére gyakran
nem az kerül, ki jót akar,
hanem aki hazug szavakban
ügyes és harsányan szaval.
Szörnyű látni, hogy a sötétség,
bár a fény nő és egyre több,
nem oszlik és bármerre nézz szét:
megtelnek a börtönök,
hogy újabb s szörnyűbb háborúkra
készülődnek a nemzetek
s az imádott Haladás útja
szintén borzalmak közt vezet.
Folytathatnám, hisz a panasszó
mint mindig, ma is végtelen
s nem tudjuk, mikor jön kitartó
harcunk végén a győzelem.
De mégis hiszünk rendületlen,
mert amíg élünk hinni kell,
hit nélkül életünk kegyetlen
lenne s értelme veszne el.
Mi hisszük, hogy legyőzve ármányt,
hitványságot és holnapot
egy fényesebb kor partja vár ránk,
sugaras, boldog századok,
meglátjuk a Szabadság arcát
s túl börtönön és terroron
béke vár, melyben jog s igazság
mindenkit győztes fénybe von.
Kiáltás leng a légen át és
visszhangozzák a tengerek,
ujjong majd mind a hat világrész,
az ég s a föld is zengenek.
Hisszük: majd a harcnak vége,
megszületik az új világ,
hol új költők dalolják égre
az emberiség himnuszát.


Régi blog: 2008. április 11.
06:04:40

A férfikor küszöbén

MINT AGYAGBAN A VÍZ…

Nehéz viselni téged, bátrak álma,
s fegyverzeted, nehézpáncélú hűség!
Az elme hűvös, tiszta tervein túl
ott integet, mint egzotikus tájak
dús dzsungele, a gazdag lehetőség
s fátyla mögött a soktitkú világ
csábít, mint egy kalandos utazás.
Átszökik csak az örökifjú szív
megfontolt tervek józan rácsain
- Casanova az ólombörtönökből –
és könnyű órák friss kéjét vadássza.
Mint vasdarabot titokzatos mágnes:
delejesen vonz mindig csak az új.
Mást, újra mást és unos-untig újat,
csak mindig egyre újat vár a szív,
s – fölényes bűvész, büszke alkotó –
így formálja meg önnön anyagából
s mit néki nyújt a tündéri valóság,
az érzelmek virtuóz futamával
igaz műfaját híven: a Kalandot.
Így keveredik elragadtatás az
értelem hűvös, metsző mámorával,
zsongítja lelkem mérges vegyszerekkel,
részegítőbben mint az ópium,
fekete, dohány s minden altatók.
Így keveredik bennem tudatosság
az érzelmek merész szédületével
és úgy oszlik szét minden porcikámban,
mint agyagban a víz.


Régi blog: 2008. január 16
13:50:14

Ötvenes évek

2007.május 5.
18:27:13 

HAZÁM

          „mentre che ’l danno
                    e la vergogna dura”

                                            Michelangelo 

A terror és a diktatúrák
korában, költő, mit tehetsz?
Most bársony őszök fénye hull rád
érlelve késő rímedet s

káprázatos színekben égve
hullámzó dombjainkon át
a közeledő tél elébe
menetelnek a fák.

A táj felett e délutánon
s szívedben is, mint könnyű álom,
békés napok csendje pihen

- de városodban odalenn
éljent kiált a tömeg gyáva,
barbár és aljas zsarnokára. 

II

Hazám, hazám! – a bánki szózat
fortissimója zúg feléd:
aki látta sok árulódat,
hogy rejtse égő szégyenét?

Mert megcsúfoltak és eladtak,
börtönünk vagy már, nem hazánk,
tömlöce lettél tenfiadnak
kit sorsod hű szerelme bánt.

Nézd vezetőid árulását
amint a börtönök s kaszárnyák
közt árulnak népet s hazát –

s nézd a néped: mint a kushadó eb
lapul, a többség áruló lett
- s már nem is szégyelli magát…

III

Hol hát a szó, mely felriassza
a jobbakat, hogy látva láss?
Hol a tükör, mely megmutatja:
mily nagy a szégyen s pusztulás?

Nincs hang, amely izzó haraggal
szórván shakespearei szitkait
perelne még e tunya haddal,
riasztván aljas álmait?

S az árulók, a rongyok, cenkek,
bitangok és züllött fegyencek
kavalkádjában van-e még

aki ezt hallani nem fél s ki
egész gyalázatában érzi
hazája s népe szégyenét?

IV

A terror és a zsarnokságnak
korában költő mit tehet?
Sikoltsd, kiáltsd a nagyvilágnak
- hisz vannak még kik értenek

s kiknek még él a hit szívében –
segítsetek, segítsetek!
Lesz még, ki halljon és megértsen
és ki – olvasva versedet –

látja, hogy az őrült napokban,
míg gyűlölet lidérce lobban
s fölébünk nő a rémület,

e fenevadak dzsungelében,
osztozva népük szégyenében
éltek még igaz emberek.

V

Mire e verset befejeztem
lilába vesztek a hegyek
és a lágyölü völgyeken lenn,
mint imbolygó kísértetek

suhantak el az esti árnyak
s nőtt a sötét – s a rémület
a lelkekben – s az esti tájat,
mint feledés az éveket,

elöltötte a sunyi éj, a
nagy középkori éjszaka,
hol a borzalom szakadéka

felett a szellem egymaga
virraszt csak és tetemre hí
az áldozatok jajszava

titeket, ti dúvadak, a
hatalom gaz őrültjei!

VI

Kaszárnyák közt és börtönöknek
árnyában így él nemzetünk.
Önnön hazánkban száműzöttek,
ím újra pusztulunk, veszünk!

Költők, akik még éltek itt e
hitvány és gaz hatalmasok
között: vegyétek versetekbe
e szégyenletes korszakot!

 -----------------------------------

Mint hajótörött a palackját
vetem panaszló versemet
e mocskos század szennyvizébe

hogy fénylő partodat elérje
jövendő, boldog évtized
s köszöntse jöttöd
                               emberi szabadság!

 

1950. november 7.