Wilfrid Scaven Blunt
ESTHER
*
Ki boldog volt, az úr a pusztuláson
és sorsa titkot már nem tartogat.
Az Öröklét, a rejtelmes, nagy álom,
mely másnak mindig misztikum marad,
övé lett, mint egy kedves szeretője.
A Lét lerótta néki garasát.
Már meg tud halni: az Időt legyőzte.
Ki boldog volt, csak egyszer! A világ
porondját hogyha nézem: a silány
képzeletet és olcsó vágyait
s mit boldogságnak hívunk jobb híján,
az élvezet kopott foszlányait
s a gyarló
gyönyört, melynek oly nagy ára
a bátor
szívek szép vértanúsága;
*
mikor fülembe csap a kocsma zajja,
ha látom, hogy a bamba csőcselék
tűzijátékra, bikaviadalra
vágyik csupán, hogy üvöltözhesse: még;
a nyomorultak aranyát; a szónok
erős szíveket hogyan megríkat;
a háborúkat; a fellobogózott
utcákat, a sok halott fiatalt
- s ha életemmel számadást vetek
és látom, hogy az álmaimnak étket
alamizsnául hiúság vetett
s hogy ebből él csupán az emberi lélek
eszembe jut az
ifjúság és Eszter,
hogy véle
éltem s földi istenekkel.
* * *
He who has once been happy is for aye
Out of destruction's reach. His fortune then
Holds nothing secret, and Eternity,
Which is a mystery to other men,
Has like a woman given him its joy.
Time is his conquest. Life, if it should fret,
Has paid him tribute. He can bear to die.
He who has once been happy! When I set
The world before me and survey its range,
Its mean ambitions, its scant fantasies,
The shreds of pleasure which for lack of change
Men wrap around them and call happiness,
The poor delights which are the tale and sum
Of the world's courage in its martyrdom;
*
When I hear laughter from a tavern door,
When I see crowds agape and in the rain
Watching on tiptoe and with stifled roar
To see a rocket fired or a bull slain,
When misers handle gold, when orators
Touch strong men's hearts with glory till they weep,
When cities deck their streets for barren wars
Which have laid waste their youth, and when I keep
Calmly the count of my own life and see
On what poor stuff my manhood's dreams were fed
Till I too learned what dole of vanity
Will serve a human soul for daily bread,
--Then I remember that I once was young
And lived with Esther the world's gods among.
Régi blog: 2010. április 9.
23:08:52
