Apa

Az alábbi sorokat írtam 2007-ben a blogba (és azóta eltelt 14 év....)

Valamikor nagyon régen, talán hatvannégyben, volt egy kis dal, zenéjét és szövegét egyaránt Faller János szerezte, leírta a sorocskákat gyorsan, majd órákig kottázgatta-pötyögte a pianínón.
Ezt a kis feledésbe merült dalocskát próbálom egész nap felidézni:

„…Kis virágom, drága lányom, hoztam néked Trogírból kis kék levendulát…”

S mert a dallam alig, a szöveg meg csupán ennyire jut eszembe,
ültettem délután egy bokor levendulát a sírodra, drága Apukám. 

Ma ezzel a képpel emlékezem vissza Rá. 
Egy olyan fotóval, amikor nagyon boldogok voltunk:

Régi blog: 2007. augusztus 24.
00:39:03 

Bár messze tőled...

Születésnapra, 1984.

Az eredeti, saját szerzésű 1961-es köszöntő versikét- kicsit megváltoztatva- kapta kézhez az ünnepelt a messzi Algériában, utolsó, az 57. születésnapján:

A lap hátoldalán két idézet olvasható:

Régi blog: 2007. augusztus 24.
00:26:10 

1984-ben, Béjaiában..

17.

SZÉLJEGYZET

Ötvenhat évet, ím, megéltem.
A neutron-bombát is megértem
- és hogy mi vár rám még: megértem.
Harminc ezüstpénzt csak megértem!
Szavazzatok: ki hal meg értem?

18.    

DEFICIT

Költészetről álmodoztam,
kutatásról, miegyébrül –
s hogy bejárom a világot…
Látod, mivé lettem végül:
csepűrágó mutatványos,
ki már a földön is szédül…

Régi blog: 2007. augusztus 24.
00:05:27 

56

SZÜLETÉSNAP 1983

Ötvenhat éves lettem én,
nyolcvanhárom a század.
Nem vigasz már a költemény
az évek vándorának,
hisz jól tudom, hogy nincs remény
és megmarad a bánat.

Kérges és férges lettem én,
embertelen a század.
Koppan a kő, a költemény
- s lehullik. Már nem lázad.
Nincsen már ellenvélemény,
foglyul ejt az alázat.

Az úton, merre jöttem én,
elmaradtak a társak.
Régen túl már az út felén,
maradtam partizánnak.
Ha szeretsz, hajolj felém,
hogy mégis messze lássak.

Régi blog: 2007. augusztus 23.
22:36:12 

Ilyen volt ...2.

Doktorbácsi, doktorúr: Apa, az orvos

Elegánsan

Felolvas...Persze verset

            

              

             

                                

"Jelmezek"    

                            

Jellegzetes mozdulatok   

             

                                                          

51

ÖTVENEGY ÉV

Ez a nyár már az ötvenegyedik.
Megöregedtem. Semmi sem segít.

Bárhogy számlálom, többre nem jutok:
az ötvenegy év hamar elfutott.

Csodára vár, aki nem ostoba.
Csodára vártam hát – s nem történt csoda.

Okosnak hittem nagyon magamat
- s ebből a hitből ugyan mi maradt?

Az emlékezés fakult vásznain
pár kusza rajz és néhány suta rím.

Batyuba kötve talmi kincsemet
elindulok hát. Ha szerettetek,

emlékezzetek néha-néha rám.
Tücsök-gitáros nyári éjszakán

a csillagok közt lépdelek tovább.
Várnak rám távol galaktikák…

Régi blog: 2007. augusztus 23
21:01:43 

Fél évszázad

ÖTVEN UTÁN

Ötven után ugyan még mire készül,
mit várhat még a szív, a zaklatott?
Nem maradtál meg végső menedékül,
pedig rád nyíltak mind az ablakok.

Gyarló testem málló épületéből
feléd repülnék, mint a madarak.
Sajog a seb, amit az emlék tép föl:
a legendából semmi sem marad.

Fejem körül szemergő glóriával
szivárvány-hidak alatt ballagok.
A szerelem a hegyen túlra szárnyalt,

jönnek felém a naptalan napok.
Kihez forduljak és milyen imával?
Didergek mint éjükben a vakok.

Régi blogban: 2007.augusztus 23.
20:42:06

Születésnap 1948.

SZÜLETÉSNAPOMRA

Úgy illene tán: verssel ünnepeljem,
hogy éveimnek száma huszonegy –
hisz kívülem e nevezetes napról,
bizony, mindenki megfeledkezett.

Kiket szerettem és akik szerettek,
a sok baráti szív ma merre van?
Nem újság már és nem is meglepő, hogy
a lélek mily árva s társtalan.

Huszonegy év! Milyen furcsa: az ember
egy kissé bölcs, egy kissé még gyerek.
Nem álmodozik: fanyarul, lemondón
nézi – és sejti már! – az életet.

Gyermekéveit régen elsiratta
s ó, ifjúsága merre rejtezik?
Versekbe bútt tán? Megtalálhatod még
a tájakat s tűnő szerelmeit?

Jövője van? A sötét horizonton
felleg fellegre gyűl és száll a nap.
Hűvös a szél s mint aki éjbe indul,
úgy figyelem a növő árnyakat.

Megyek tovább, hanyagul fütyörészve,
tán akad néha még, aki szeret,
szelekbe szórom könnyű csókomat már
s az út porába néha versemet.

Nem várok már csodákra, csak legyintek
ha bánattal köszönt az éjszaka,
a fájdalom mint kéreg nő körém és
a lélek virraszt már csak egymaga.

Megpróbáltam és ifjan is tudom már,
hogy a magánynak súlyos ára van.
Az élettel nem ér fel semmi, mégis
vallom, hogy a lét hiú és céltalan.

Amit keresünk: soha nem találjuk,
az álmok csalnak s a való hazug.
Hiába nézzük: semmi sincs mögöttünk
s előttünk nincsen semmi más, csak út.

 (1948)

Ilyen volt...1.

A pécsváradi kisdiák                                A kamasz(k)odó

Álmodozó ifjú                                           Az indián 

 

Figyel és hallgat, bármily nehéz is...         Elgondolkodva, méláz

        

...és aztán végre Ő magyaráz                

Fotózni jó!

Mosoly, nevetés

A munka is, a tűz is játék

 

Születésnap

Született Szentlőrincen, 1927. augusztus 24-én.

A versek után most jöjjenek a képek. Rengeteget fotózott, egészen kisdiák korától.
Róla sajnos kevés fénykép készült, de íme néhány, hadd idézzük fel itt is most az arcát, az arcait.
A magyarázót, a csibészest, a mélázó-borongóst, a figyelőt, a mosolygóst, sőt a nevetőst is, -mert azt nagyon tudott ám!-, a cigarettázó-rágyújtót, a laboroskodót, a fotóst, a felolvasót, az elegánst, az indiánt, a kiskamaszos arcát, a szakállast, az álmodozó ifjút, mind-mind, Őt, aki végigkíséri az életem. Fényképek nélkül is. 

Régi blogban: 2007.augusztus 23.
8:33:33

"Az élet szép.Tenéked magyarázzam?

6.

FOLLE ET REBELLE 

Toute la science, le savoir,
et toute la grande philosophie
ne m’autorisent qu’à voir:
la vie est une saloperie.

Au-delà des mers, frontières
des mes  années, de ma jeunesse,
je sais: mes rêves sont chimères
et mes beaux jours une vile kermesse.

Et cependant, et tout de même,
je chante ma chanson folle, rebelle,
sifflotant toujours le refrain:
la vie est belle, la vies est belle!

Régi blogban: 2007.augusztus 12.
22:21:59

Lábjegyzet: 

Bolond és lázadó. 
A tudomány, a tudás és a nagy filozófia csak arra jogosítanak fel, hogy lássam: az élet mocskos (aljas, disznóság).- Túl éveimfiatalságom tengerein és határain, tudom: álmaim lidércek, képzelgések, szép napjaim csak olcsó falusi búcsú. És mégis, mégis csak dalolom bolond és lázadó dalom:
az élet szép, az élet szép! 

A boldogság szabója

2007. július 25.
06:34:03

7.

LE TAILLEUR DU BONHEUR

Varrhatnál nékem, boldogság szabója,
díszes kaftánt vagy szürke djellabát,
hisz viselőjét, tudom Allah óvja
s boldog közönnyel nézi a világ

nyomorúságát, az esett szegények
ágálását a talmi színpadon,
s ha alamizsnát vet neki a végzet,
hálálkodva megy tovább az úton.

Eddig szőrcsuhát viseltem, darócot,
és ostoroztam balgán önmagam:
a konokság a húsomba maródott.

Szabj hát testemre új ruhát, ha van
mi magamfajtát illet, olyan kelméd –
hadd legyen nékem könnyű a jelenlét.

Üzenet

2007. július 25.
06:32:34 

A HARMADIK MENET

Mint boxoló a ringben,
kit szívgödrön talált
az ellenfél ütése
s várja a gong szavát,
körötte félhomály van
és arctalan tömeg,
de tudja: visszavan még
a harmadik menet;

föléhajolt a bíró,
nyolcat számolt reá
- de támolyogva fölkel,
hogy mégis, folytatná –
úgy fekszem itt a padlón.
De, bár leterített
az ellenfél ütése,
van harmadik menet.

Fogaimat kiverték,
szemhéjam felrepedt,
de tudom: visszavan még
a harmadik menet.
Felállok támolyogva,
ökölben a kezem
- hát üssetek, ha tudtok,
mert még védekezem!

Égi vadászmezőkön...

2007. július 23.
20:20:39 

KUTYA-SZERENÁD            

Mint óriási sajt, az égen
úgy gurul a telihold,
éppen úgy mint a mesében:
egyszer volt, hol nem volt…

Futkorász a szél a réten,
szállnak szédült szimatok,
rongy lobog a kerítésen,
önfeledten dalolok:

„Kutyalányok sírnak messze,
faluvégen, valahol,
köd ül minden sírkeresztre,
kutya-kórus felcsahol.

Szerelemről szól a nóta
és az alvó réten át
napok óta, évek óta
szól a kutya-szerenád.

Úgy szeretnék én egy kutya-lányt,
zengjen hát a kutya-szerenád,
lósson-fusson, ki merre lát,
felejtse el most a gazdiját.

Foxik, tacskók, pincsik, kuvaszok,
halljátok-e, amit dalolok:
tavasz futkos már a réteken,
jön, jön, jön a kutya-szerelem.”

Éjfél van és hegyen-völgyön át
száll, száll, száll a kutya-szerenád...