Hajnali zsoltár

PSALMUS MATUTINUS

Ó áldottak a reggelek
s ki tejjel és teával
köszöntesz engem, asszonyom,
megvirradó szép arcodon
sok régi-régi hajnalom
friss gyantaillatával!

Hogy álmaidból visszatérj,
mindennap egyre várom:
sok meghitt holmink hunyorog,
megvillannak a bútorok
és felderengő mosolyod
szétömlik a szobánkon

- s így reggel vígan indulok
a pimasz sors elébe,
hisz mindennapos gondokon
túl ott ragyog vigasztalón:
van otthonom s van asszonyom
és válasz sok miértre –

Jöjj hát felém! A hajnalok
kék glóriája átfon -
Te adsz erőt a földi lét
hitvány kalandját tűrni még
s a messzi múltak mézízét
kínálod nékem szádon.

Régi blog: 2010. február 20.
18:20:42

Régesrég

EMLÉKEK ELLEN

Nézd, nézd a szörnyű executiót:
a hegytetőn most hullik el a nap…
a bagoly immár odvából kiröppen,
kiáltoznak az éjben az utak,

a domb mögül a nagy kirándulások
tábortüzének rőzsefüstje száll,
rejtett ösvények lopakodnak vissza
az indiánok vadonába már;

fűvel benőtt ösvények egyre őrzik
gyerekkoromból lépteim nyomát
s a kő mögül, ahol megfogtuk egyszer,
előbúvik az óriási rák;

a vízbefúlt királyné panaszát
a völgyben lenn a forrás zengi még
s a kút fölött a nyári éj kinyújtja
a kamaszkori csillagok tüzét;

halott apám kedves lancesterével
most lopózik a vízmosáson át
hogy álmaimban végre leterítse
gyerekkorom legendás szarvasát;

fábavésett heges szívek helyéről
halott leányok szívevére csöppen,
eltűnt barátok kísértete bujkál
a patak mentén vonuló ködökben

Ki szellemét a múltnak megidézted,
segíts meg engem emlékeim ellen!
S ha erdeidből nincsen visszaút már:
lobbants ki minden látomást szememben!

Régi blog: 2008. március 12.
21:44:02

Tavasz, tavasz, tavasz...

TAVASZI ÉJ 

Fürge kölyök-szél
futkos a réten,
alszik a fény már
felleg ölében.

Orgonabokrok
rügy-szíve pattan,
fürdik a hold a
kerti patakban.

Békakirály ül
rózsalevélen,
nézi magát a
tó tükörében.

Fellopakodnak
lassan az árnyak,
fészkire bútt már
rég a madárhad.

Csillag is alszik
ég közepében
s négy kicsi nyírfa
táncol a réten. 

Régi blog: 2008. március 12.
21:29:30

Karnevál - szerenád

SERENADE A L’ITALIENNE     

Hideg éjjel ablakodnál                        
zeng a furcsa rím-zene,
nézd: a kancsal hold kigyúlt már
s pillantgat az Éj szeme.
Kóbor árnyak kergetőznek            
most az alvó réten át –
Kis Szívecske, ablakodnál
száll a, szól a szerenád.
Álmodj, álmodj, könnyű álom
puha pillád éri-e?
Röpke rímem szárnya szálljon
véled verses messzibe.
Álmodd: ülsz a gondolában,
zeng a, peng a víg gitár,
hold ragyog a lagúnákon
s áll a bál, a karnevál.
Éjfélkor, ha kong a lomha
bronzharang a víz felett
szép szerelmem pille-csókja
hinti be a szád s szemed.
Halott dózsék lelke jár a
vén hídon, a börtönig
s Colombina ablakába                        
hű lovagja felkúszik.
Száz szökőkút zeng a parkban,
száll a dal, peng a gitár,
csak Pierrot sír a téren,
mert Pierrette messze jár.
Reng, a ring az éji tenger,
hold ver rá ezüst hidat –
álmodj, álmodj Kis Szívecske,
messze még a pirkadat.

Régi blog: 2008. február 11,
21:55:14

A háború után

* BALLADA AZ ELTŰNT FIÚKRÓL ÉS KISLÁNYOKRÓL

Vajon milyen szél hordja s merre már
az indiánok színes tollait?
Old Shatterhand a kuvikhangra vár
és a bozótból talán előbúvik?
Hol vannak a gyerekkori barátok,
a sápadtarcúak s az indiánok?
Évek bozótja rejti már csapatjuk
és lábnyomukat elfedi a por,
csatangolnak az idegen hazákban,
ki tudja merre és ki tudja hol?

Ha figyelem még hűvös éjszakákon
az égbolt baljós csillagképeit,
holt fiúk s lányok arca száll az égre
s a csillagok közt sápadt szemeik
égnek, míg fönn az Algol, Aldebaran
lángolnak az űr kietlen magányán…
E fiúk és e lányok hova tűntek?
Emlékükre már évek árnya hull.
Holtan feküsznek távol temetőkben,
ki tudja merre és ki tudja hol…

A Dunaparton, hol Hercili, Nóra,
Pintyő, Mió és még ki tudja hány
kislány nézett a szikrázó folyóba
egy-egy eltitkolt nyári éjszakán,
tükröződik-e még arcuk a vízben,
az alkonyati lilás-rózsaszínben?
Hol vannak ők s a többiek? Ki tudja…
Sipos Dani Lausanneban kóborol,
Laci Cavanból írt, Aalsundból Christa…
Hol vannak már, vajon ki tudja hol?

Mind messze régen… Pisti hegedűjén
nem dalol már a Mozart-menüett
és gyökerek közt rothadó szívére
őszi esőkből hullik lassú csepp…
Régi keringők dallamára lassan
táncol tovább a fojtó alkonyatban
fehérben, szőkén Hédi…Lipkai
nem vitatkozik és nem szónokol
feketénél… Szétroncsolt teste merre
fekszik ma már? Ki tudja hol?

Ajánlás

Bizony, Szilárd sem írt már évek óta,
már régen nem felel a levelemre…
Hol vagytok drága fiatal barátok?
Ki tudja hol? Ki tudja merre?

* Eltértem a régi blog sorrendjétől, egy bejegyzésnyit (egy prózai részt, költészetről, barátságról -később pótolom), mert ez a fenti, a következő, az 50-es évek elején írt vers ijesztően ráfelel a mostani s a jövőnkbeli fájdalmakra.

Régi blog: 2008. január 25.
19:12:21