Verscsepp

 9.

SOUVENIRS D’ALGERIE

Souvenirs d’Algerie:
chateaux de rèverie
La brume et la pluie
les ont tous détruit…

Régi blog: 2010. február 24.
22:12:38

Kősivatag

22.

A HAMMADA VÁNDORA

Járom múltamnak hammadáit
Utat tévesztett rég a lábam
Kősivatag   Kihalt a táj itt
Elvesztem már e Szaharákban

Nem járnak erre karavánok
Lázak kergettek azért hittem
Délibábot is alig látok
Szomjanhalt itt már minden isten

Oázist lelni nincs reményem
hogy felejtsem a szomjúságot
Felettem keselyűk az égen
S nyomomban járnak a sakálok

Régi blog: 2010. február 20.
22:30:47

Téli éj

4.

LA NUIT D’HIVER AU PORT DE BÉJAIA

Au-dessus des eaux profondes
secretes et taciturnes,
la lune vagabonde
illumine toutes les urnes
du silence et les ondes.

Dans la nuit amere,
camouflée par la brume,
comme papillons legeres,
flirtant avec l’écume,
voltigent le réverberes.

Amerrit l’amertume:
c’est le mythe de la mer…

Régi blog: 2010. februéár 20.
15:34:24

Kabyliai tél

27.

DECEMBERI DAL BÉJAIÁBAN

Hullik már, hull a zápor
s nem is látsz Béjaiából
csak egy hajót, a távol,
köd-ülte láthatárról.
A lelkedig beázol…

Otthon most, csengős szánon,
Mikulás jön, Karácsony:
száz színes gyermekálom
csillog a gyertyalángon.
Szemem lehunyva látom.

Ez próféták hazája
s míg robban száz petárda,
ülök csak itt, bezárva,
bizonytalanra várva.
A szívem olyan árva.

Otthon lángok lobognak,
nagy ködök kavarognak,
angyalhajak ragyognak
- s vannak, akik zokognak.
De jó a boldogoknak!

Olyan valószínűtlen
itt körülöttem minden,
mint az, akiben hittem
valaha, rég: az Isten.
S ha ő nem, ki segítsen?

Ezt írtam nyolcvannégyben,
Kabylia telében,
csillagtalan sötétben,
éjfél után is ébren,
- s szép Karácsonyt reméltem…

Régi blog: 2007. december 7.
21:04:31

Ősz' 1984

24.

OKTÓBER BÉJAIÁBAN

Október van és erkélyünkön, nézd csak,
a hajnalka mégis hogy kivirágzik!
A láthatáron felhők gyülekeznek,
de ellátni még egész Ziamáig.

Az öböl felett fátylas ködök szállnak,
tűnik a fény, körülvesz a hűvösség,
az asztalunknál mellénk könyökölnek
s velünk hallgatnak már az őszi esték.

Legendák szállnak el a szemhatáron
s mi indulunk, hegyen túli hazákba –
Szemünk párás tükrein ott lobog még
a hajdanvolt nyárvégek ragyogása…

Régi blog: 2008. október 8.
22:18:11

Költői kérdés - Béjaiából

2.

NEM ELÉG?

Meg nem unható színjátékait
a csodálatos hajnaloknak,
amikor Kherrata fölött
az első fények felragyognak;

sejtelmes felhők vonulását,
dzsinneket, káprázatokat,
ezerarcú tenger varázsát,
amely tékozló fiaként fogad;

hullám moraját s annyi emlék
fel-felharsanó kürtszavát;
az utakat, melyeken nemrég
bejártam múltam vadonát,

még egy utolsó Nagy Kalandot
s hitet, hogy élni érdemes
- s ha megszólalnak a harangok,
vallani: szép volt! – bármi lesz:

ezt kínálja vigasztalásul
az idegen táj, más vidék.
Mielőtt még a sors elárul,
felelj hát lélek: nem elég?

Régi blog: - 2008. április 17.
21:09:55

Hazatérő...?

25.

RONSARDT VISSZHANGOZVA

Boldog, ki mint Ulysses, nagy utazásról tér meg
és mint az Argonauták, kincsekkel megrakott
hajóján kikerülve szeszélyek és veszélyek
sok zátonyát a révbe ér végre otthon; ott,

ahol még hívogatják gyermekkori ösvények,
ahol megérti még tán, amit a szél susog,
ahol, bár vannak árnyak, szelídebbek a fények,
s ahol becézgetik majd bársony alkonyok.

Hát én? Hogyan fogom majd egyszer visszaidézni,
amit átéltem itt a perceket, napokat?
Hazámba visszatérve, hol semmi sem a régi,

van-e még táj, és otthon, mely fiaként fogad?
Vajon megsimogatja fia fáradt szemét
és lefogja-e majd a szelíd pannon vidék?

Régi blog: 2008.április 7.
21:29:06

Jóreménység-foka

12.

SIMEON ÉNEKE

Kigyúlt s ragyog a jó remény
Nevezz el róla szirtfokot
Csillag vezet     A költemény
égboltjain sugár ragyog

Ködök sötét novemberek
árnyait már szél fújja szét
Szádban érzed a reggelek
friss gyermekkori jóízét

Szültek neked     Az örömöt
Szorítsd magadhoz tenfiad
Pirkad már     A hegyek fölött
lángcsóvaként kigyúlt a nap

Bagoly huhog     Kuvik kiált
Felejtsd el     Te csak nézd a fényt
S dalolj     Hadd hallja a világ
boldog Simeon énekét

Régi blog: 2008. április 7.
20:18:05

Mecsek

21.

SZÓLOGATÓ

Cigánydomb, Zengő, Várkony, Réka vára,
Kövestető, Büdöskút, Tiliták –
az idegen ég dúlt horizontjára
rezdülő kép – laterna magicák

képsorai, imbolygó fények, árnyak,
akik kísértek és kísértetek,
most, hogy körülvesz alázat és gyalázat,
varázsigém mormolom: nevetek.

Ti tegyetek mellettem tanúságot,
ti, gyermekkorom játszótársai,
verset különben hiába kiáltok –
tanítsatok meg újra játszani!

Régi blog:2008. április 3.
22:34:39

Nyugtalanul

13.

RABMADÁR

Az évek gyorsan múlnak,
az ember érzi vesztét:
itt lopakodik immár
mögöttem az öregség.

A szívem meg-megbotlik,
látásom is homályos,
hűtlen hozzám a testem,
a szerelem kiátkoz.

A tavasz is hiába:
megrokkant már a hátam.
Örömöm egyre gyérül
e rámszabott világban.

Körém konok közöny nő,
vastag, mint fán a kéreg.
Nap mint nap meditálok,
szinte már alig élek.

Csak ez a szív, a szívem!
Nyugtalan rabmadárként
csapdos, verdes a szárny
- folyton magasba száll még…

Régi blog:2008. április 2.
22:02:03

Constantine, a felejthetetlen

20.

CONSTANTINE, MON AMOUR…

J’ai oublié autant d’amours,
des pays, des villes, des souvenirs,
mais je savais, quand même: un jour
viendra, quand dans l’avenir
je serai venu de retour,
obligé avant de mourir
de révoir, rédécouvrir
ton beau visage, ton doux sourire,
bien que mes jours déclinent,
toi, mon amour, Constantine.

J’ai rêvé, pauvre vagabonde,
de tes rochers si fantastiques,
de tes collines, de tes ponts,
de chaque morceau d’un mosaique
de ma vie triste et monotone,
en rappelant les féeriques
crépuscules et la douce chanson,
pleine de nostalgie et classique,
qui résonne encore dans les mines
de ma mémoire, Constantine.

Attaqué par la vieillesse,
me voici, poête perdu,
les beaux souvenirs ne me laissent
jamais t’oublier, une fois vu
dansla cavalcade de kermesse
ta silhouette, apparue
sur l’horizon de ma jeunesse.
Comme un pelerin, pieds nus,
j’attends, que tu m’illumine,
toi, mon amour Constantine……

Régi blog: 2008. február 27.
2008 22:48:04

"...un jour viendra, quand dans l’avenir
je serai venu de retour," - Én már sohasem 😔

Castel Jaloux kapitány nélkül - 1984.

23.

MAGYAR KOOPERÁNSOK DALA

Ezek nem gascognei legények:
magyar ez, szegény, mindahány!
Örülnek ezek itt, hogy élnek
- s dehogy kell nékik kapitány!
Fába szorultak, mint a féreg
és most jajgatnak, jobb híján,
s kapálóznak, mint kit herélnek
- vagy mint kit elkap a douan…
Szállnak az érvek s ellenérvek
- s legtöbbjük, sajnos, igaz ám! –
Fiaid ezek a legények:
légy büszke rájuk, szép hazám!

Gerince s gerincferdülése
itt, biz, kevésnek marad ám,
mert itt az a fő, hogy m e g é r j e
s megspóroljuk a devizán,
amit otthon öt vagy tíz évre
ír fel fizetés szalagán
a főorvos úr és felesége
- hacsak nem igazi vagány…
Ha nem tetszik: mész a fenébe,
öreg, itt nem te vagy a szám!
Örüljön, kinek szerencséje
volt, hogy van lyuk a valagán!

Nem vagyunk nagyszájú legények
- én is már fogom a pofám! –
legtöbbünk mint a birka béget,
dehogy is lesz itt karakán!
Jaj annak, ki rossz útra téved
s nem tér meg idejekorán!
Háromszor csapják fenekét meg:
TESCO*, direktor – s a Korán…
Csak egyszer innen hazaérjek,
csak tudjam tartani a szám
- s ne szégyellj engem – s én se téged! –
devizaéhes, szép hazám…

*(A versben szereplő tesco-nak semmi köze a mai üzletlánchoz, a kooperánsok „kiküldő” szervezete viselte ezt a nevet…)

Régi blog: 2008. február 27.
22:28:25

Március-hívogató

 7.

TAVASZ TIMEZRITBEN

Erre csatangol már a március
Amizurnál vagy Timezritben,
hetyke a lépte és kamaszfiús
- jön a tavasz, amelyben hittem!

A Babor-hegyek csúcsain
a februári hó már olvad,
mocorog ím a rügy s a rím:
örül a szívem, hogy dalolhat!

De várni kell még egy hetet,
mert most sirokkó szállt a tájra,
homokot és port hinteget
az ájuldozó Béjaiára.

Fátyola mögött nem is látom
szép arcodat, Nassiria:
a szűk utcákon, a bulváron
lebeg a Szahara pora.

Álmos a táj, álmos a város,
és magam is álmos vagyok.
Hol vagytok régi, fénysugáros,
mindent-ígérő hajnalok?

Tudom:dalolni hamarjában
valami vígat illenék,
hiszen a kórház udvarában
megszólalt már a nyitnikék,

de nem megy, nem megy. Meg kell várnom,
míg itt körül a hó elolvad…
nem marad más vigasztalásom,
csak a remény: majd holnap, holnap…

Régi blog:2008. február 14.
2008 22:26:59

Csigaházban

19.

SIROKKÓ

Ez már a hatodik sirokkó,
amit megértem Béjaiában.
Nem azt kínálja ez a város,
amit még nemrég hittem, vártam.

Fullaszt a szaharai hőség,
reámtelepszik a por, ellep,
a túlsó partra nem is látok:
délibábok az édenkertek.

Építs magadnak csigaházat,
húzódj magadba, te lélek!
Sértett gőg gyötör vagy alázat:
a vers megmarad tenéked.

Álmaidban még elbarangolsz
sok régi, gyermekkori tájra,
ahonnan már valószínűtlen
öregkorod sok Golgotája.

Álom s valóság közt lebegve,
megszokott tudathasadással
ballagj hát tovább csak az úton,
mint aki varázsfuvolát hall.

Csodát vártál – s tudod, hogy eljön:
az út végére érve látod
égboltjaidon hogy ragyognak
fel a nem-múló szivárványok…

Régi blog: 2008. január 30.
20:35:38

A parton

11.

ÚJRA ZIAMÁBAN

A kikötő, a táj a régi:
dal, melyből soha nem elég.
A voltat, a múltat idézi
a tenger, a part és az ég.

Reámzúdulnak, felémszállnak
emlékeim, mint madarak.
Érzem: itt engem visszavártak,
itt megtalálom magamat,

régi magam, hajdani énem
szóval és szívvel dalolót,
aki nem töpreng a miérten,
elfogadja s áldja a jót.

Emlékszem még a hajnalokra:
köd szállt fel, fél öt volt talán,
fény gyúlt a tengeren lobogva,
Les Bougainvillées teraszán

üldögéltem cigarettázva,
merengve furcsa sorsomon
s magnóliák szelíd virága
simított végig arcomon.

Akkor azt hittem sose látom
viszont e tájat, Ziamát,
s ez az utolsó búcsúzásom
tőled, tündérkert, ifjúság.

Lám most itt vagyok újra s nézem
szemben a kicsi szigetet                                

      

s könnyű a szívem: száz emlékem
a partról felém integet.

Nem volt hát meddő csodavárás
ez a közel két évtized,
mert megtanít a viszontlátás,
hogy meglássam a lényeget:

kopár szikláin éveimnek
kagylóként tapad a remény
s még mindig kísértésbe visznek
a múlt s valami égi fény.

Én Ziamám, mennyedbe szállok,
időtlen vagyok, lebegek,
s úgy tudom nézni, mint királyok,
bölcs fenséggel az életet

- mint a tájat itt Ziamában,
hol minden újra csodaszép
- s úgy tudom nézni: meg se lássam
a parton mennyi a szemét…

Régi blog: 2008. január 23.
16:50:05 

(Ziama-versek a Levél idegenből ciklusban :
Emlék Ziamából
Ziama Mansouriah)

Öböl Béjaiában

10.

A CONQUISTADOROK ÜZENETE

Míg vad vágtában, mint lovascsapat,
felhők zúdulnak le a Gurayáról,
nézem a várost. Nézem, mi maradt
Naciriából és a legendákból
- s vonakodva kérdezem magamat:
mondd hát, lélek, mi az, amire vágyol?
Jóslatosan huhognak a szelek,
kancsukával veri a tájt’ a zápor
s én keresek valami képletet
az exisztenciális algebrából,
hogy megfejtsek, ha csak egy részletet
- most sem rettenve meg a szfinx szavától.

Mért is kergettél délibábokat?
Mi űzött-vonzott ide, idegenbe,
hol a táj már nem fiaként fogad?
Mért kell neked közel helyett a messze?
Mért hagytad el a józan dokkokat,
bízván magad bizonytalan szelekre?

S felelnek ők, a régholt kapitányok,
Vasco da Gama, Ponce da Leon,
akiknek lelke rég lelkembe szállott,
a mélyvizekről; mit nem mér az ón
s hangjukban orkán szava s óceánok
hullámverése dördül számadón:

„ Költő, aki egy más korba születtél,
hol más az erkölcs, más az értelem,
nyugtalan szív, ki mindig mást kerestél
s nem voltál boldog poshadt vizeken,
kit zátonyokra hajt tán a heves szél
s tornádó süllyeszt el a tengeren,

mi élünk benned, hontalan, tovább,
mi, a hajdani conquistadorok,
akik legendát kergettünk, csodát
- s csak a viharban voltuk boldogok.
Reánk tekints, ne nézd a Gurayát,
a fényt nézd, mely a tengeren lobog!”

Régi blog: 2007. november 28.
20:36:18

Grotte Féerique

14.

SZIKLAFALAK

Félelmetes és hallgatag,
vízmosta, vad sziklafalak,

évezredek, évmilliók
emlékét őrzők, hordozók;

lassan növekvő cseppkövek:
megfejthetetlen üzenet;

száz és száz barlang, hasadék,
ahova ember sose lép:

fenséges-mozdulatlanul
nézitek, hogyan alkonyul

az ember-lakta partokon,
s fárosz-jelölte szirtfokon.

Nézitek moccanatlanul
hogy mihamar semmibe hull

mind, mit a szellem épített,
hogy a rémület és a rettenet

lesz úrrá a földön, vizeken,
rommá rontatik a jelen

s nem lesz jövő, széthull a múlt
- s ha majd végleg bealkonyult,

csak ti maradtok, hallgatag,
félelmetes sziklafalak,

s mit őriztek, nem fejti meg
senki sem az üzenetet…

 

Tichi, Grotte Féerique, 84.04.13.

Régi blog: 2007. november 20.
22:58:48

Hódító

1.

EL CONQUISTADOR

Kit hiú vágy s a sátán megkísértett,            
kalandra híva élte alkonyán,
legendás hajós, ím, újra idézlek,
Ponce da Leon, sorstársam, Juán!                

Felvonom én is, látod, vitorlámat,
már vár reám a kékeszöld magány,
s kutatva mint te, fantom-Bermudákat,
elindulok, lásd, egy ködkép után.

Hiú ábránd csábít csak vagy lidércek?
Megtalálom-e én is Floridám?
Úgy surrannak el, mint a denevérek

sötétből még sötétebbe az évek.
Tajtékos égen keresem hazám.
Kérjétek az ég irgalmát reám!

Régi blog: 2007.november 20
21
:24:00

Mikor írta? 1984-ben...

8.

SZIGETEK DALA

Szumátra, Jáva, Celebesz,
s te, tigristorkú Borneó,
lagúnáitok közt evez
kamaszlelkem, az ámuló

s mint egykor, hajdan, régesrég
messzibe vágyó kisdiák,
idézem szigetek nevét,
mint kabbalát és mágiát.

Szumátra, Jáva, Celebesz
s te, titokzatos Borneó,
mondjátok milyen élet ez?
Dzsungeletekben lenne jó!

Kígyók, sakálok, tigrisek,
engem már nem rémítenek,
akiktől félek, az csak egy:
a társaim, az emberek!

Régi blog: 2007. november 18.
20:08:09

Mont Gouraya

5.

ALKONYAT BÉJAIÁBAN

A nap a hegyek mögé hullik
s hevenyészett glóriája
szemétből aranyport varázsol
s koronát tűz a Gurayára.

A várost lassan beborítja
az éj nagy, bakacsin palástja.
Céltalan ődöngök az úton
és várok valami csodára.

Az elszállt évek tengermélye
a múltakat magába zárja.
Csak az emlék temethetetlen.
Nem ismerek Algériára.

Régi blog: 2007. november 17.
2007 22:43:37