8.
NONIUS DATUS – PETRONIUS CELERNEK
Uram, mondják, szomjúhozik a néped
s a konzul hozzád azért külde el,
hogy megépítsem azt a vezetéket,
mely nékik is, neked is megfelel.
Útközben rablók fogságába estem
s most itt vagyok nincstelen, meztelen.
Korbácsütések nyomát őrzi testem,
de ideértem. Tudom és hiszem,
hogy vártak rám – és nem hiába vártak,
Mert amit kell, azt most is megteszem:
vizet fakasztok majd az ostobáknak,
átfúrva magam minden hegyeken.
Mert maradtam itt is Civis Romanus,
légiódban is, én, Nonius Datus.
De nem kell, hogy a nép munkám dícsérje:
a te neved lesz majd a kőre vésve…
Apa jegyzete a vershez:
Petronius Celer prokonzul segítséget kért Numidia (a mai Algéria) konzuljától, mert a város lakossága vízhiányban szenvedett. A több mint 20 km-re a hegyek közt fekvő Tudjából kívánták a városba vezetni a frissvizű hegyi források vizét. A vízvezeték útjában álló hegyen alagutat fúrtak, a hegy két oldalán kezdve meg a fúrást – de az alagútfúrók csak nem találkoztak össze. Pedig az alagút két szakaszának összesített hossza már messze meghaladta a hegy átmérőjét…
A konzul a Harmadik Augustusi Légió hadmérnökét, Nonius Datust
küldte el – az első kooperánst…Útközben a mérnököt rablók ejtették fogságba,
megkínozták, kirabolták, meztelenre vetkőztették, de a büszke római polgár,
akit a parancs és a feladat mozgatott, megszökött a fogságból. Elcsigázva,
meztelenül, megkínozva jelentkezett a prokonzulnál, hogy– a kapott parancsnak
megfelelően!– megoldja feladatát. Hamarosan sikerült is megtalálnia a hibát:
rosszul tájolták az alagút két vágatát. A római flotta embereinek segítségével
rövid idő alatt megépítették az alagutat, és Saldae (a mai Béjaia) vízhez
jutott. Nonius Datus visszatért a légióba, nevét és munkáját elfeledték. A
vízvezeték ünnepélyes felavatásán részt vett a konzul és a prokonzul, nevüket
emléktáblán örökítették meg.
A franciák a nyolcszázas évek végén újra megépítették a sérült vízvezetéket – és egy levéltárban megtalálták azokat a kőlapokat, amelyek a konzul és a prokonzul levelezését őrzik – így maradt ránk a hadmérnök neve. A történetet Béjaia egyik terén, egy eldugott obeliszken elhelyezett latin és francia nyelvű felirat hirdeti.
Említésreméltó hogy ma, 1984-ben, a franciák által
kijavított vízvezeték úgy látja el a kb. 180.000 lakosú Béjaiát, ill. annak egy
jelentős részét vízzel, hogy a Nonius Datus által épített 560 méter hosszú
alagúton át jön a víz Tudjából – az alagutat nem kellett javítani. Így
dolgoztak hajdan a kooperánsok…
Régi blog: 2010. április 10.
23:19:06
