A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Árnyak és gyertyafény Béjaiai szonettek (1984-1985). Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Árnyak és gyertyafény Béjaiai szonettek (1984-1985). Összes bejegyzés megjelenítése

Szonett egy ókori hadmérnökről

8.

NONIUS DATUS – PETRONIUS CELERNEK

Uram, mondják, szomjúhozik a néped
s a konzul hozzád azért külde el,
hogy megépítsem azt a vezetéket,
mely nékik is, neked is megfelel.

Útközben rablók fogságába estem
s most itt vagyok nincstelen, meztelen.
Korbácsütések nyomát őrzi testem,
de ideértem. Tudom és hiszem,

hogy vártak rám – és nem hiába vártak,
Mert amit kell, azt most is megteszem:
vizet fakasztok majd az ostobáknak,

átfúrva magam minden hegyeken.
Mert maradtam itt is Civis Romanus,
légiódban is, én, Nonius Datus.

De nem kell, hogy a nép munkám  dícsérje:
a te neved lesz majd a kőre vésve…

  

Apa jegyzete a vershez:

Petronius Celer prokonzul segítséget kért Numidia (a mai Algéria) konzuljától, mert a város lakossága vízhiányban szenvedett. A több mint 20 km-re a hegyek közt fekvő Tudjából kívánták a városba vezetni a frissvizű hegyi források vizét. A vízvezeték útjában álló hegyen alagutat fúrtak, a hegy két oldalán kezdve meg a fúrást – de az alagútfúrók csak nem találkoztak össze. Pedig az alagút két szakaszának összesített hossza már messze meghaladta a hegy átmérőjét… 

A konzul a Harmadik Augustusi Légió hadmérnökét, Nonius Datust küldte el – az első kooperánst…Útközben a mérnököt rablók ejtették fogságba, megkínozták, kirabolták, meztelenre vetkőztették, de a büszke római polgár, akit a parancs és a feladat mozgatott, megszökött a fogságból. Elcsigázva, meztelenül, megkínozva jelentkezett a prokonzulnál, hogy– a kapott parancsnak megfelelően!– megoldja feladatát. Hamarosan sikerült is megtalálnia a hibát: rosszul tájolták az alagút két vágatát. A római flotta embereinek segítségével rövid idő alatt megépítették az alagutat, és Saldae (a mai Béjaia) vízhez jutott. Nonius Datus visszatért a légióba, nevét és munkáját elfeledték. A vízvezeték ünnepélyes felavatásán részt vett a konzul és a prokonzul, nevüket emléktáblán örökítették meg.

A franciák a nyolcszázas évek végén újra megépítették a sérült vízvezetéket – és egy levéltárban megtalálták azokat a kőlapokat, amelyek a konzul és a prokonzul levelezését őrzik – így maradt ránk a hadmérnök neve. A történetet Béjaia egyik terén, egy eldugott obeliszken elhelyezett latin és francia nyelvű felirat hirdeti.

Említésreméltó hogy ma, 1984-ben, a franciák által kijavított vízvezeték úgy látja el a kb. 180.000 lakosú Béjaiát, ill. annak egy jelentős részét vízzel, hogy a Nonius Datus által épített 560 méter hosszú alagúton át jön a víz Tudjából – az alagutat nem kellett javítani. Így dolgoztak hajdan a kooperánsok…


Régi blog: 2010. április 10.
23:19:06

Köszöntő a múltból







17.

SONETTO DELLE MILLE GRAZIE
                                        Leányomnak

Silány csodáim kinek tartogatnám,
ócska kacatom, kopott rímeket?
Torz vallomásom kinek is dadognám,
ha nem tinéktek: nékik és neked?

Az életben, tudom, nem sokra vittem,
nem hagyhatok rád hírt, sem kincseket,
de áldott vagyok s vagy hetedíziglen,
mert megkísért s kísért a szeretet.

Úgy szól hozzád, száll feléd a szonett,
mint huszonegynéhány évvel ezelőtt,
szirmot bont benne, nézd, a köszönet

s a szavai szívvel is érthetők:
éltemben is holtomban is megáldjon
minden mondatom, drága kisleányom!


Régi blog:  2008.04.18.
06:06:43

Hulló csillagok kora

29

CÍMTELEN SZONETT

Minden, miről tanúságot tettem,
elrendeződik lassan, összeáll,
képpé s képletté alakul köröttem
az emlék-halmaz, zsúfolt példatár.

Amiben hittem és amit szerettem,
mint csillagkép az égen, úgy ragyog
- miért kell hát, hogy én, hívő, hitetlen
szóval köszöntsem az alkonyatot?

Miért kell, mondd, hogy megfeszítve lássam,
mi megválthatott volna, hitemet?
Tüzes trónuson, máglyán, látomásban

perzselődöm – s nem menekülhetek.
Hulló csillagok kora ez a század.
A költő is csak a pusztába kiálthat.



Régi blog: 2010. február 24.
21:59:40

Három szonett

Szonettek Naciriához*

18.

HAMMADITA RÓZSA

Naciria, királyok menedéke,
Gouraya lánya, tenger gyöngyszeme,
te voltál hajdan, mondd, a szépek szépe,
El Mansournak illatos jegyese?

Hadd szóljak hozzád, szép arcodra nézve,-
mit elcsúfít az idő sebhelye,
hogy szólván a vers szépséged idézze
s ne látsszék rajta a kor szemete?

Hogy sirassalak, hammadita rózsa,
ki itt fekszel mocskosan, megtiporva,
gyalázatodban is szépségesen

- olyan szépen, hogy zaklatott szívem
a fájdalom szinte marokra fogja,
mint réges-rég egy kamasz-szerelem…

*

19.

HANYATLÓ CSILLAG

Hová lettek tündöklő palotáid
s minden, amit itt szellem alkotott?
Dicsőségednek már csak romja látszik,
sorsod csillaga hanyatlón ragyog.

Hová lettek a költők és tudósok
és El Mansour, a bölcs fejedelem?
Kalózok törnek rád s vad martalócok,
bordélyház várt rád, nem a szerelem.

Utcáidon kalmárok és kufárok
s az ember-névre nem méltó tömeg,
szájukból ömlik szitok és az átok,

hiába szól az ajkuk szálemet.
Hamis próféták torzított Koránja
hódít s készül a vakhit orgiája…

*

20.

BABYLON VIZEINÉL

Naciriám, lásd, így lettünk mi társak,
költőd lettem, ki hozzád menekült,
mert megtiportak, százszor megaláztak
- s hogy hittem, az a hitembe került…

Sorsod vizsgálva, saját sorsom látom:
emeltem én is, hajdan palotát
- és kardot is, mikor vélt igazságom
kétségbe merte vonni a világ.

S most itt állok, kifosztva, megtiporva,
ötvenhat évem üszkös romjain,
s vádlón nézek, mint te, a csillagokra:

hová is lettek boldog napjaim?
Siratom sorsod: sorsom siratom
és hallgatom, hogy zúgnak Babylon

vizei és hogyan jajgat a szél.
Agg próféták látomása kísér.


*A város római neve: Saldae; berberül Vaga= tüskék; kabyl nyelven: Begaya; arabul a középkorban: En Nassiria, később Naciria; az újkorban: Bédjaia vagy Béjaia; franciául: Bougie.


Régi blog: 2009. január 11.
23:03:09

Gyertyafény

30.

BÉJAIAI ARABESZKEK

A szélsöpörte alkonyati égre
denevér rajzol arabeszkeket.
Tétovázik a lélek, hogy megértse:
a kusza rajzok mit jelentenek?

Kamaszkorom kihűlt romantikája,
látod, hulló csillagnak bizonyult.
Hadrendjeinket a kor szétzilálta
s devalválódik immáron a múlt.

Szégyen látni a század homlokán a
művészet talmi s bárgyú blöffjeit
s hogy a hatalom és politikája

minden igazat keresztre feszít.
Van-e még, ami a sorsot megkísértse?
Csillagot láttál – nézz a gyertyafénybe.



Régi blog: - 2009, január 11.

23:01:02

Vihar után

12.

DOPO LA TEMPESTA

A szél elült, a vihar tovaszáguld,
az öböl felett a fény felragyog.
Az égi mező végtelenbe tágult:
elvágtattak a felhőlovasok.

Homály és csönd száll pelyhezve a tájra,
meg-meglebben még egy-egy fuvallat.
Nirvána ez: nincs semmi, ami fájna,
béke simítja meg homlokomat.

Körülülnek az emlékek, mint hajdan
a mesemondót álmos gyermekek.
Ösvény világít már az alkonyatban:

utam immár legendák közt vezet.
Feljön a hold. Már lehet, azt hiszem
„albo lapillo notare diem”.














Régi blog: 2008. október 8.
21:56:33

Jel-képek

10

AZ ELSÜLLYEDT HAJÓ

Viharok vertek és láttam a Dél Keresztjét
s álmodni gyilkos éjben hallgatag dokkokat,
hullámok győzhetetlen lovagja voltam nemrég,
büszkébb és nagyszerűbb, mint bármilyen fregatt;

orkán, örvény, kalóz: énnékem egy sem ártott,
monszun gitározott a tat fedélzetén,
nem értek utól tornádók s hurrikánok,
siklottam  arktiszok és trópusok vizén.

De most, mikor a sors e mocskos kikötőbe
bevert s a február nem-sejtett zátonyok
csapdáját tartogatta – csapdába hulltam, dőre

vándora vén vizeknek és most itt rohadok
egy hínáros öböl sekélyes szennyvizében.
Menteni rakományom, immáron nincs reményem.


Régi blog: 2008. április 30.
22:33:26

Baráti intelem, "dantésan"

9.

EXHORTATIO AMICALIS

                        „Nel mezzo del cammin…”

Az emberélet útjának felén már
régen túl vagyunk, drága jóbarát:
az alkonyat sötétje már feléd száll,
falhoz vághatod már a fakupát.

Emlékeink sötétlő dzsungelében
el is tévedünk, bizony, néha már,
s lopakodik utánunk észrevétlen
a végzet, mint vérszomjas jaguár.

De rá se ránts! Füttyents az alkonyatnak,
s lábadhoz kúszik majd, mint hű kutya.
Maradjunk meg vidámnak és szabadnak

- s mert nincs több játszma: ne add fel soha!
Ha szívünk nem is, kedvünk még a régi
- és sok lesz még, mit érdemes megélni!


Régi blog: 2008. április 8.
21:26:26

Hazatérő...?

25.

RONSARDT VISSZHANGOZVA

Boldog, ki mint Ulysses, nagy utazásról tér meg
és mint az Argonauták, kincsekkel megrakott
hajóján kikerülve szeszélyek és veszélyek
sok zátonyát a révbe ér végre otthon; ott,

ahol még hívogatják gyermekkori ösvények,
ahol megérti még tán, amit a szél susog,
ahol, bár vannak árnyak, szelídebbek a fények,
s ahol becézgetik majd bársony alkonyok.

Hát én? Hogyan fogom majd egyszer visszaidézni,
amit átéltem itt a perceket, napokat?
Hazámba visszatérve, hol semmi sem a régi,

van-e még táj, és otthon, mely fiaként fogad?
Vajon megsimogatja fia fáradt szemét
és lefogja-e majd a szelíd pannon vidék?



Régi blog: 2008.április 7.
21:29:06

Farsang

 15.

THE CLOWN’S SMILE

Vén csepűrágó, játszol bölcs bohócot
s kötélen táncolsz. Akrobata vagy?
Lásd: nincs kinek. A tömeg elkotródott,
s nem szórakoztatod, csak önmagad.

Nyelhetsz itt, öreg, kardot, fáklyalángot
s bukfencet vethetsz: nékik egyremegy.
Más kell ide, másfajta mutatványok:
nagydob, cintányér – s néhány piruett.

Ideje hogy levonulj a porondról:
nem áll már jól a festék arcodon.
Ha szólsz, azt mondják, hogy csak egy bolond szól,

- lásd be, számodra nincs már irgalom.
Mutatja, nézd, tükörként a világ
arcod keserű, torz és bölcs fintorát.


Régi blog: 2008. február 11.
22:05:47

Baksis

28

HARUN-AL-RACHID

Vagyok verseim Harun-al-Rachidja
- s koldust játszom, álruhás kalifa.
Tapintható tapasztalat tanítja,
hogy mit ér a sors néhány baksisa.

Míg járkálok lökdös a gyülevész nép
s szájtátva bámul sok talmi csodát
- gyermek-agyukat nem gyötri kétség
és boldogok, mert olyan ostobák! –

megköszönöm a ritka alamizsnát,
mit mocskos kezük a kezembe nyom
s megyek tovább, amerre hajdan Szindbád

csatangolt a sok szűk sikátoron
- de félni kezdek: megnyúlnak az árnyak
s megtalálom-e újra palotámat?


Régi blog: 2008. január 23.
16:27:15

Zsoltár

5.

ZSOLTÁROS SZONETT

Tiéd legyen az ötödik szonett,
amit itt írok, télen, Béjaiában,
védjen meg jobban, mint egy amulett,
hogy szemedben a fényt majd újra lássam.

Harminc éve vagy már az útitársam
- és mit jártunk be, milyen utakat!
Én ostobán csak a csodára vártam
- s ím, csodának a szerelmed maradt.

Zsoltáros kedvvel írom ezt a verset,
téged dicsérjen sor végén a rím,
lépteim mindig feléd tévelyegtek

s te érleled még ma is az álmaim.
Hát számkivetve ide, Béjaiába,
zengjen neked Te Deum és hozsánna!


Régi blog: 2007. november 22.
19:15:32

Hódító

1.

EL CONQUISTADOR









Kit hiú vágy s a sátán megkísértett,            
kalandra híva élte alkonyán,
legendás hajós, ím, újra idézlek,
Ponce da Leon, sorstársam, Juán!                

Felvonom én is, látod, vitorlámat,
már vár reám a kékeszöld magány,
s kutatva mint te, fantom-Bermudákat,
elindulok, lásd, egy ködkép után.

Hiú ábránd csábít csak vagy lidércek?
Megtalálom-e én is Floridám?
Úgy surrannak el, mint a denevérek

sötétből még sötétebbe az évek.
Tajtékos égen keresem hazám.
Kérjétek az ég irgalmát reám!


Régi blog: 2007.november 20
21
:24:00

Algériában

4.

BUSINESS

Mindennek ára van. Sütkérezhetsz a fényben
január közepén, mikor átjár a nap
és úgy feltöltik tested, szinte már észrevétlen,
mint egy akkumulátort, az áldott sugarak;

ámulhatsz megbűvölten, köd-párás reggelenként,
hogy Kherrata fölött hogy lobban fel a fény
s csöndesen meditálva hallhatod, hogy az esték
hogy imbolyognak a müezzin énekén.

Lassan vonul veled életed karavánja,
felhőtlen ég alatt becéznek a napok,
átlényegülsz, lebegsz valami Nirvánában

és mindazt, mit megélsz, ajándékul kapod.
De fizetned kell érte: piszok, bűz és szemét
jelzi: nem álmodod, valóság ez a lét.

Tudod a business alaptételét:
valamit kapsz itt – de valamiért….


Régi blog: 2007. november 18.
20:23:55

Gyertyaláng










11

BOUGIE

Lépten-nyomon szimbólumokba botlok,
jelképek közt vezet az életem.
Úgy rendeződnek köröttem a dolgok,
hogy mindnek  m á s  értelme is legyen.

Nézd ezt a várost: hajdan, fénykorában,
itt szellem és költészet ragyogott
és most nem lehet - sajnos!- hogy ne lássam:
mindent elönt a bűz és a mocsok.

Régen, mikor századok krónikása
cellájában az írásra hajolt,
beragyogta őt a fény glóriája:

viaszgyertya, bougie, világított.
- Ha majd elér éveim éjszakája,
nekem Bougie világítani fog?

 

1984.február 22.






Régi blog: 2007. november 1.
22:13:07 

A boldogság szabója

2007. július 25.
06:34:03

7.

LE TAILLEUR DU BONHEUR

Varrhatnál nékem, boldogság szabója,
díszes kaftánt vagy szürke djellabát,
hisz viselőjét, tudom Allah óvja
s boldog közönnyel nézi a világ

nyomorúságát, az esett szegények
ágálását a talmi színpadon,
s ha alamizsnát vet neki a végzet,
hálálkodva megy tovább az úton.

Eddig szőrcsuhát viseltem, darócot,
és ostoroztam balgán önmagam:
a konokság a húsomba maródott.

Szabj hát testemre új ruhát, ha van
mi magamfajtát illet, olyan kelméd –
hadd legyen nékem könnyű a jelenlét.


Szakadék fölött

2007. július 17.
00:10:47

27. 

A RHUMEL-VÖLGY LEÁNDEREI    

A völgy átforrósodott katlanában,
a serpenyőként izzó ég alatt,
amikor már csak káprázatot láttam,
mert úgy tüzelt a lángtüdejű nap,

betemetett a hőség, mint a láva,
elzuhantam, lehunytam szememet,
s szemhéjam mögött – múltak mozivászna –
vonulni kezdtek a leánderek.


Kábult agyammal, félig öntudatlan
láttam vonulni seregeiket,
mint akkor, régen, talán hatvanhatban

– s ismét érthető volt az üzenet:
értelmet kapott újra életemben
minden, amiről tanúságot tettem.

Algéria - újra

2007. július 9.
23:21:57

2.

BÉJAIAI ÉJSZAKA

Itt foltozgatom foszló sorsomat,
rávarrok tán egy végső ragyogást még,
ha a tenger s az ég is befogad
és nem zuhan utamra még az árnyék.

Magam-vállalta számkivetés holdja
világítja be ösvényeimet,
hajnal és alkony száll a hegycsúcsokra
- fényjeleiket ki sem érti meg.

Merre is tart életem karavánja?
A sors számomra még mit tartogat?
Mi űzött-vonzott ide, Béjaiába,

hol a csalóka ragyogás fogad?
Az égi mezők roppant Szaharája
felém villantja a csillagokat.

Tenger...

2007. május 14.
22:39:13 

6.

A TENGER SZÍNJÁTÉKAI                                    

Ez hiányzott eddig az életemből:
a pihenés a rohanás után,
a tenger, amely álmosan dereng föl
s nem szól hozzám, nem szólít meg, csupán

jelenlétével nyugtatgatja lelkem,
örök kérdezőt, mindig-lázadót,
hogy végre már a lényegest keressem,
feledve képzelt és látszat-valót,

hogy színjátékát nézzem a haboknak
s a fénynek, amely mindig változó:
kékesszürkéből zöldeskékbe olvad

és higgyem, van reinkarnáció –
megszülethetek újra s mediterrán
partok nyugalma dajkál és nevet rám.




A mottó: újra, ugyanaz

2007. május 5.
18:29:49

BUONAROTTI-SZONETTEK

 22. LA NOTTE

                Caro m’é ’l sonno e piu l’esser di sasso,
                                  mentre che ’l danno e la vergogna dura
**

Üzentél nékem, Gianbattista Strozzi,
aki az Éjt ellenem vallatod.
Te is tudod jól, hogy megfutamodni
lehetne bár, de én nem akarok.

Ha menekülök: csak a hallgatásba,
a szenny s a rontás esztelen korát
úgy élve túl, hogy szép vértanúságra
ne hurcoljanak el az ostobák. 

Minden művem magamból szakítottam,
a sors szobrászként vésett, kalapált
- s torzó lettem. Éjszakában lobogtam

. s álmom őrzi már csak a fáklyaláng.
S amit elkezdtem már építeni?
Jön egy Bramante és befejezi

                                *********

Giovanni Battista Strozzi: Vers Michelangelo szobrára, az Éjre és Michelangelo válasza Apám több versének mottója, ezért szerepeljen itt az eredeti két vers és Faludy csodás fordítása is:

Giovanni Battista Strozzi

La Notte che tu vedi in sì dolci atti                    
Dormier, fu da un Angelo scolpita                    
In questo sasso, e perché dorme, ha vita.           
Destala, se nol credi, e parleratti.                        

*

Michelangelo

Caro m'è 'l sonno, e più l'esser di sasso,
mentre che 'l danno e la vergogna dura;
non veder, non sentir m'è gran ventura;
però non mi destar, deh, parla basso.

Párvers

Vers Michelangelo szobrára, az Éjre

Ez itt az éj Zord angyal keze véste.
Az égből jött hozzánk, nem földi test.
Alvó szobor, mely vár az ébredésre.
Érintsd ujjaddal és beszélni kezd.

Michelangelo válasza

**Aludni jó: jobb lenni béna bálvány,
a szenny s a romlás esztelen korát

nem látni s így heverni, néma márvány -
ne nyúlj hozzám. Menj csak tovább

Faludy György fordítása