Legyen idő...

WILLIAM HENRY DAVIES

LEISURE

Mit ér az élet s a világ,
ha nincs időd, hogy megcsodáld;

megállva furcsa fák alatt,
a legelésző nyájakat

s mókust, ha mégy az erdőn át, a
diót hogy rejti odujába?

hogy tavak s folyamok vizén
hogyan csillog a csillagfény;

ha nincs időd, míg int a Szépség,
követni táncos, tünde léptét.

Szegényes a lét s a világ,
ha nincs időd, hogy megcsodáld.


Régi blog: 2008. január 8.
23:03:06


WHAT is this life if, full of care,
We have no time to stand and stare?—

No time to stand beneath the boughs,
And stare as long as sheep and cows:

No time to see, when woods we pass,
Where squirrels hide their nuts in grass:

No time to see, in broad daylight,
Streams full of stars, like skies at night:

No time to turn at Beauty's glance,
And watch her feet, how they can dance:

No time to wait till her mouth can
Enrich that smile her eyes began?

A poor life this if, full of care,
We have no time to stand and stare.

Régészeti leletek

ARCHEOLÓGIA

Nézegetem a múlt cserépdarabjait
Rovásírás rajt     Elfakult jelek
Ma már tudom hogy az igazság gazság
és hogy elárult akit szeretek

Megőrizheti s mondd miféle láva
romolhatatlan emlékeimet
A gránitkemény kőzetekbe zárva
pillangó      Szárnyán finom erezet

Málló falak      Romvárosban járok
A hulló idő mindent betemet
Kísértenek a földi látomások
Emlékeim      Megkövült tetemek


Régi blog: 2008. január 8.
22:51:56

Szeles délután

POMERIGGIO VENTOSO, DOMENICA

Elémjöttetek újra hát
és kísértek, útmenti fák,
pineák, ciprusok!
Kísértek, ti kísértetek,
lombzúgásotok üzenet:
hallgatom, mit susog.

Belémhasít az üzenet:
„Ne pazarold az éveket!
Tanulj feledni már!”
Kavics csikordul, léptemet
nem visszhangozza, betemet
az éj, mint a halál.


Régi blog:  2007. december 5.
20:12:42

Varsó










KÉPESLAP VARSÓBÓL

Itt állok hát a Visztulánál,
ősz felhőzik a hidakon.
Fák lombja közt a köd szitál már,
itt a november, félúton.

A ködön át a neonlámpa
fénye lobban mint lepkeláng,
a túlsó partról, mint a fáklya,
világít fényed, ifjúság.

Emlékeimmel feldíszítve
merengek múló őszökön
- s hogy őszeimnek ez az íze,
drágám, tenéked köszönöm.


Régi blog: 2007.december 5.
19:32:28

Öböl Béjaiában

10.

A CONQUISTADOROK ÜZENETE

Míg vad vágtában, mint lovascsapat,
felhők zúdulnak le a Gurayáról,
nézem a várost. Nézem, mi maradt
Naciriából és a legendákból
- s vonakodva kérdezem magamat:
mondd hát, lélek, mi az, amire vágyol?
Jóslatosan huhognak a szelek,
kancsukával veri a tájt’ a zápor
s én keresek valami képletet
az exisztenciális algebrából,
hogy megfejtsek, ha csak egy részletet
- most sem rettenve meg a szfinx szavától.

Mért is kergettél délibábokat?
Mi űzött-vonzott ide, idegenbe,
hol a táj már nem fiaként fogad?
Mért kell neked közel helyett a messze?
Mért hagytad el a józan dokkokat,
bízván magad bizonytalan szelekre?

S felelnek ők, a régholt kapitányok,
Vasco da Gama, Ponce da Leon,
akiknek lelke rég lelkembe szállott,
a mélyvizekről; mit nem mér az ón
s hangjukban orkán szava s óceánok
hullámverése dördül számadón:

„ Költő, aki egy más korba születtél,
hol más az erkölcs, más az értelem,
nyugtalan szív, ki mindig mást kerestél
s nem voltál boldog poshadt vizeken,
kit zátonyokra hajt tán a heves szél
s tornádó süllyeszt el a tengeren,

mi élünk benned, hontalan, tovább,
mi, a hajdani conquistadorok,
akik legendát kergettünk, csodát
- s csak a viharban voltuk boldogok.
Reánk tekints, ne nézd a Gurayát,
a fényt nézd, mely a tengeren lobog!”




Régi blog: 2007. november 28.
20:36:18

Labor, labor, labor...

 KÉRELEM BALLADA FORMÁJÁBAN

néhai jó mesterem, istenben boldogult Francois Villon
cseppet sem ájtatos modorában,
hajdani jó mesteremhez, dr. K.S. főorvoshoz,
a Gyógyszertani Intézet egykori tanársegédjéhez,
a klasszikus balladaformától eltérő terjedelemben
és kissé rendhagyó rímképlettel,

amelyben a szerző arra kéri a címzettet, hogy szíveskedjék neki
mielőbb megküldeni az ecetsavmentes orthotoluidin-methódus
legcélszerűbb leírását.

Én, Faller János, kit a szűz szemérem
már nem tart vissza /s tán így a jó!/,
aki túl vagyok már a negyven éven
s így hát türelmes vagyok, mint a ló,
azonfelül már oly sokat megértem:
hátamból akár szíj hasítható
- ím balladában s nagyon szépen kérem,
amit ígértél, kedves jóbarát:
küldd el hamar a kért methodikát!

Itt vagyok újra Alba Regiában
s bár szeretem, de meggebedek szinte,
mert bizony nálunk nagy-nagy kupleráj van
és oly magas a labor műszerszintje,
hogy mikor láttam majd bedefekáltam
szitkokat szórva az elődeimre
s így nyakig vagyok a fekáliában…
Segíts hát nékem, kedves jóbarát,
küldd el gyorsan a kért methodikát!

Hogy mégis bírom, abban az a fő ok:
tudom, hogy mindig segít valaki,
mert bizisten, már ahhoz sincs erőm, hogy
egy jó hangosat tudjak f….ni!
Szereztem /kölcsön!/, Spekolt, pipettákat
és nagynehezen e g y adagolót,
százszám gépeltem a methodikákat,
nyugdíjba tettem végre a Stufót
- és elfogadok mindent, mit kínálnak…
Ezért írok most, drága jóbarát:
küldd már el, küldd a kért methodikát!

Van nekem itt pár /s nem rossz!/ munkatársam,
akikkel majdcsak kezdek valamit.
A nagyrészük a helybeli kórházban
leste el /rég!/ a szakma „titkait”,
a kórházban, hol pikrinsavval mérik
/bizony még ma is!/ vérben a glukózt…
Mit mondjak erre? A kurva szentségit!
Hát ezek aztán nem mindentudók!
Hát így vagyunk. És ezért jóbarát:
küldd el nekem a kért methodikát!

Előttem nálunk a Hagedorn járta,
én bevezettem a toluidint
/mert még nem telik glukóz-oxidázra!/
s most hallgatom a panaszt és a kínt:
sok kislányomnak érzékeny a bőre
és az ecetsav csípi a szemét,
az ujjacskája hólyagos lesz tőle
és úgy köhög, hogy félévre elég…
Apjuk vagyok, az egészségük őre
és ezért kérlek, öreg jóbarát:
küldd már el azt a kért methodikát!

Ajánlás

Szép Hercegem! Száz szónak egy a vége:
ragadj hát tollat, kedves jóbarát
és írd le, tedd egy expressz-levélbe
s küldd el holnap a kért methodikát!


Régi blog: 2007. november 28.
20:05:36

Zsoltár

5.

ZSOLTÁROS SZONETT

Tiéd legyen az ötödik szonett,
amit itt írok, télen, Béjaiában,
védjen meg jobban, mint egy amulett,
hogy szemedben a fényt majd újra lássam.

Harminc éve vagy már az útitársam
- és mit jártunk be, milyen utakat!
Én ostobán csak a csodára vártam
- s ím, csodának a szerelmed maradt.

Zsoltáros kedvvel írom ezt a verset,
téged dicsérjen sor végén a rím,
lépteim mindig feléd tévelyegtek

s te érleled még ma is az álmaim.
Hát számkivetve ide, Béjaiába,
zengjen neked Te Deum és hozsánna!


Régi blog: 2007. november 22.
19:15:32

Grotte Féerique

14.

SZIKLAFALAK

Félelmetes és hallgatag,
vízmosta, vad sziklafalak,

évezredek, évmilliók
emlékét őrzők, hordozók;

lassan növekvő cseppkövek:
megfejthetetlen üzenet;

száz és száz barlang, hasadék,
ahova ember sose lép:

fenséges-mozdulatlanul
nézitek, hogyan alkonyul

az ember-lakta partokon,
s fárosz-jelölte szirtfokon.

Nézitek moccanatlanul
hogy mihamar semmibe hull

mind, mit a szellem épített,
hogy a rémület és a rettenet

lesz úrrá a földön, vizeken,
rommá rontatik a jelen

s nem lesz jövő, széthull a múlt
- s ha majd végleg bealkonyult,

csak ti maradtok, hallgatag,
félelmetes sziklafalak,

s mit őriztek, nem fejti meg
senki sem az üzenetet…



 

Tichi, Grotte Féerique, 84.04.13.


Régi blog: 2007. november 20.
22:58:48

Hódító

1.

EL CONQUISTADOR









Kit hiú vágy s a sátán megkísértett,            
kalandra híva élte alkonyán,
legendás hajós, ím, újra idézlek,
Ponce da Leon, sorstársam, Juán!                

Felvonom én is, látod, vitorlámat,
már vár reám a kékeszöld magány,
s kutatva mint te, fantom-Bermudákat,
elindulok, lásd, egy ködkép után.

Hiú ábránd csábít csak vagy lidércek?
Megtalálom-e én is Floridám?
Úgy surrannak el, mint a denevérek

sötétből még sötétebbe az évek.
Tajtékos égen keresem hazám.
Kérjétek az ég irgalmát reám!


Régi blog: 2007.november 20
21
:24:00

Algériában

4.

BUSINESS

Mindennek ára van. Sütkérezhetsz a fényben
január közepén, mikor átjár a nap
és úgy feltöltik tested, szinte már észrevétlen,
mint egy akkumulátort, az áldott sugarak;

ámulhatsz megbűvölten, köd-párás reggelenként,
hogy Kherrata fölött hogy lobban fel a fény
s csöndesen meditálva hallhatod, hogy az esték
hogy imbolyognak a müezzin énekén.

Lassan vonul veled életed karavánja,
felhőtlen ég alatt becéznek a napok,
átlényegülsz, lebegsz valami Nirvánában

és mindazt, mit megélsz, ajándékul kapod.
De fizetned kell érte: piszok, bűz és szemét
jelzi: nem álmodod, valóság ez a lét.

Tudod a business alaptételét:
valamit kapsz itt – de valamiért….


Régi blog: 2007. november 18.
20:23:55

Mikor írta? 1984-ben...

8.

SZIGETEK DALA

Szumátra, Jáva, Celebesz,
s te, tigristorkú Borneó,
lagúnáitok közt evez
kamaszlelkem, az ámuló

s mint egykor, hajdan, régesrég
messzibe vágyó kisdiák,
idézem szigetek nevét,
mint kabbalát és mágiát.

Szumátra, Jáva, Celebesz
s te, titokzatos Borneó,
mondjátok milyen élet ez?
Dzsungeletekben lenne jó!

Kígyók, sakálok, tigrisek,
engem már nem rémítenek,
akiktől félek, az csak egy:
a társaim, az emberek!


Régi blog: 2007. november 18.
20:08:09

Két vers a rigókról 1.

1.

RIGÓ A KERTBEN

Ma hajnal óta egyre zeng
a kertben kinn, a vén dió-
fa ágai közt egy vidám,
kiáltozó sárgarigó.


Sárgamellényes fuvolás,
fáradhatatlan énekes,
mi ez a víg kiáltozás?
Milyen ujjongó ének ez?

Szívemben egyre zeng dalod
s egy egész emlék-zenekar
kísér: fiatal tavaszok
kórusa, mély csellóival,

az emlékezés kürtjei
riasztják múltam vadonát
és sugarasan, szárnyalón
dalol, dalol az ifjúság.


Már értem dalod: üzenet,
hívnak a hegyek és a fák,
a gyermekkor dzsungele hív,
a Réka-völgy, a Tiliták,

szél zendül erdeiken át,
morajlanak a patakok
- s gyermekkorom emlékei
felett a régi fény ragyog.

1950

Régi blog: 2007. november 17.
22:54:42 


2.

HAJNALI KONCERT

Utoljára tán húszéves koromban
jártam így a hajnali parkon át,
valami régi kisvárosban,
hallgatva a rigó dalát,

kadenciáit, trioláit,
fel-felujjongó füttyszavát,
mely olyan édes, olyan tiszta
volt, mint maga az ifjúság.

Bizony, több mint tíz éve ennek            
s most, hogy megint a pirkadat 
kísér át a park fái közt és
ébredeznek a madarak,

és felharsan a rigó füttye,
épp úgy mint akkor, az a dal
ujjong most, feledhetetlen,
trillázó, örök-fiatal

dallamával körülbecézve,
megsimogatva a szívem,
úgy, hogy magam egy percre újra
vidám diáknak képzelem.

Igen: ez a dal, ez a drága
rigófütty mit sem változott,
ugyanazok a trillák szállnak,
ugyanazok a futamok,

fáradhatatlan kedvvel fújja
a virtuóz kis énekes
- és én hallgatom szívdobogva,
szinte félve, hogy vége lesz.

Még egy ujjongó és kitartott
füttyszó – és elszáll a madár.
A hajnali koncertnek vége.
A nap kezdődik: munka vár.

De ma, míg járok jobbra-balra,
itt hallom egész napon át
zengeni szívemben az
ujjongó kis rigó dalát.

Valamire lám megtanított
a rigószavú pirkadat
- s egy napra újra fiatalnak
s boldognak érzem magamat. 

1959

Régi blog: 2007. november 18.
19:03:00

Mont Gouraya

5.

ALKONYAT BÉJAIÁBAN










A nap a hegyek mögé hullik
s hevenyészett glóriája
szemétből aranyport varázsol
s koronát tűz a Gurayára.

A várost lassan beborítja
az éj nagy, bakacsin palástja.
Céltalan ődöngök az úton
és várok valami csodára.

Az elszállt évek tengermélye
a múltakat magába zárja.
Csak az emlék temethetetlen.
Nem ismerek Algériára.


Régi blog: 2007. november 17.
2007 22:43:37