Mondják, hogy valamit tudok,
felülmúlom az átlagot.
És hogy széklábat faragok?
Ez csak a sors komédiája,
nem szabad gondolni Madáchra:
téved, ki ezt asszociálja,
mert ez h a z á m tragédiája…
Régi blog: 2008. március 10.
23:01:54
Mondják, hogy valamit tudok,
felülmúlom az átlagot.
És hogy széklábat faragok?
Ez csak a sors komédiája,
nem szabad gondolni Madáchra:
téved, ki ezt asszociálja,
mert ez h a z á m tragédiája…
Régi blog: 2008. március 10.
23:01:54
2007. március 4.
21:56:04
KÖLTŐI VERSENY – 1951.április 4. Pécs (Nádor)
SZONETT ELŐRE MEGÍRT RÍMEKKEL
* R.SZ. (9’50”) F.J.
(10’15”)
Nálunk immár egyszínű a Te lelkem egén lebegő
szivárvány szivárvány
de hárompupu a oly graciőz vagy mint kölyök
teve teve
a meglepetés még ezután az ajkadon tavaszok íze
vár tán vár tán
mit elrendeltek vajh kinek rendelt a sors
eleve: eleve?
megbüntetendő
lesz, aki nem Hozzád bizony
minden hasonlat
kancsal kancsal
s
a tehén melynek borja nem a vers
ficánkol, mint egy víg
csikó. csikó
Egy
új hasonlat Sztálinra: te
rímhálómból kisikló
aranyhal aranyhal
s
kiderül, hogy Habsburg-bérenc te
grázi-szíven diktátor
Titó Titó
Lerakódik
agyunkra mint a Hány arc
emlékét őrzi márvány
mészkő mészkő
férfierőnkre
törő, buta te virág
vagy, mely a költő szí
vén nő, vén
nő.
haját
tépő óriási szóljon hát hozzád gyönyörű
medúza medúza
És
egyre-egyre nyikorog a halk
rímzeném mikéntha szól a
verkli verkli
……………………… és húromra a dallamot te
verd ki
és
reakciós az, aki ha
már a bánat hűvös mélybe
elhúzza. húzza.
*
R.SZ. = Rubin Szilárd
F.J.= Faller János
A két barát, huszonévesen ilyesmiket játszott.
(Kipontozott egy sor, nem lehetett elolvasni sajnos)
Mindketten kb. 10 perc alatt írták meg adott rímekre a versikéket.
Elfogult vagyok, nekem Apáé jobban tetszik. 😀
2007. március 1.
22:00:20
ÉJLIDÉRC
Holdranéző vak kutya
csahol künn az éjben,
lompos róka kölykezik
sírkereszt tövében,
harang kondul huzatlan
s nem moccan a szél sem.
Denevér száll, a kuvik
halkan huhog hármat,
rém riasztja reggelig
hangjával a házat..
Tartójában fellobog
síri gyertya lángja,
a sarokban kunkorog
egy boszorka árnya
s keresztespók vigyorog
rá egy viperára –
az olvasó itt esik
hirtelen pofára
s kinek erre nem telik
csak a száját tátja…
Bútor reccsen, a falak
repedeznek, málnak,
a padlókon nesztelen
kísértetek járnak,
megnyikordul a kilincs,
zörrennek a zárak.
Szél támad a kertben künn,
az avart kavarja,
alvó kutyám felnyüszít,
az ajtót kaparja,
béka vartyog, sír a sás,
földre hull az alma.
Megkondítom rímemet,
távozzon a rém-sereg,
fára fusson fel a félsz,
aléljon az éj-lidérc!
A boszorka elbuvik,
nem huhog már a kuvik,
valamennyi rút kísértet
fejveszetten szerteszéled
- hadd aludja álmát
künn a kert és benn a ház,
rájuk már e vers vigyáz
s készít puha párnát.
2007. március 1.
21:56:13
Valamikor, nagyon régen, tán kilencszáznegyvennégyben,
amikor még volt testvérem s nem voltam még nagy legény,
egy szép verset mondogattam, révületben, kábulatban
a öcsémnek is elszavaltam szürke szobánk szegletén.
Megbűvölt a vad, komorló, kísértetes vers, a „Holló”
- visszagondolni ma oly jó, közel negyven év után.
Elmerengek s felidézem, ahogy ülünk szomjan, étlen,
a háborús, hideg télben s mormoljuk a rímeket
-
s ezt már soha nem lehet.
Elsuhantak, lám, az évek, a hajam is már fehér lett
s a vers újra megkísértett, felbukkanva hirtelen…
Hallgatom hat változatban: mindben más-más varázslat van
s kedvem támad, hogy szavaljam, másképp, mint a lemezen.
Elmondom hát, utoljára, bár más az akusztikája
és feladom a postára, kedves öcsém, teneked.
Hallgasd hát a verset: tán a régi rímek zsolozsmája,
elfelejtett mágiája felidéz még képeket:
-
a gyermeki éveket.