Az íróasztalfióknak, a 80-as évekből...

TRIPTICHON POLITIKON

MEDÁLIA

Kitüntettek, mert harminc évig
hirdettem, mint megszállott látnok,
hogy egyszer  majd még győz az Eszme
és megteremt egy Új Világot,
melyben emberként lehet élni,
s boldogok lesztek, proletárok.

Harminc év múltán körülnézek:
ronggyá foszlottak mind az álmok,
cégérnek használják az eszmét
a pöffeszkedő kiskirályok
- és szaporodnak gombamód a
fixfizetéses messiások.

Harminc év múltán kissé lassan
és nehezen is térek észre
- de álmaimból felriaszt a
teenagerek trágár beszéde:
folyik a lumpenproletariátus
bővített újratermelése…

*

TŰNŐDÉS

Szűk-agyúak és törpe-népek
álmaim sorra kaszabolják.
Ide is kár volt megszületnem!
Nem érdemel meg ez az ország.

Bár nem szerződtem messiásnak,
szeretem és szánom a népet.
Ha ilyenek a vezetői,
hogy él meg újabb ezer évet?

-és vajon, milyen ezer évet? 

*

GAZDASÁGI VÁLTOZÁSOK

Új fejezet az osztályharcban:
mindenki beszállhat a ringbe!
Költséges az állami szektor?
Rámegy a nép gatyája, inge?
A szocializmus építését
adjuk ki hát gebinbe!

Régi blog:2010.november 12.
22:17:15

Mégsem jeltelen

TAVASZ VAN ÚJRA

Tavasz van újra, én meg őszülök.
Uramisten, milyen napokra készülök?

Felhőtlen éggel köszönt rám a nap,
de szívverésem csupán számadat,

a régi tüzek lángja kialaudt,
csillag sem int, nincsen már visszaút.

Kamaszkoromnak emlék-dzsungelét
elrejti már az irigy messzeség.

Nem tartja számon immár senki sem,
hogy mennyit ér le-nem-élt életem.

Tengelyén a föld unottan forog,
rámhullanak a növő alkonyok

s míg az éjszaka lemeztelenít,
kitűzi fölém csillagképeit.

Szétfoszlok lassan, mint a könnyű köd
és eltűnök a fátylas fák között.

Szikkadt emlékek sivatagain
hervadnak el kifakult szavaim.

Magam maradtam ismét, egymagam:
nincs már, akinek értem gondja van.

Körülöttem a világ idegen.
Itt voltam, éltem. S megyek jeltelen.

Régi blog: 2008. február 26.
21:24:27

Tebenned bíztam...

NOVEMBERI RÓZSÁK

Bár elmondhatnák még neked a rózsák,
mi voltál nekem, mi az életem!
Nekem kevés az örökkévalóság
és kevés nekem minden szerelem.

Tebenned bíztam eleitől fogva,
ne hagyj csalódni, tartsd meg a hitem
- s ha majd a sors szívem marokra fogja,
légy menedékem, légy a Szerelem.

1984. november 14.

Régi blog: 2007. november 14.

21:09:38

Prágai hajnal

NOVEMBER PRÁGÁBAN

A Vencel-téren, háromnegyed hétkor,
reggel, az ólmos őszi ég alatt,
amikor mint a kaptárból a méhek,
a koránkelők kirajzanak,

mikor felvonul már a szemhatáron
és fényjeleket ad a pirkadat,
s emlékeink sikátorán az árnyak
támolyogva egymásba botlanak,

nekilódul a szél is, utolér és
végigborzongat, mint egy üzenet,
készülődik, mint a költöző kócsag
és szárnyára kap a képzelet,

keresem, aki megvédhetne még tán,
Rabbi ben Lőwöt és a Gólemet,
s kudarcaim listáját mérlegelve
meghúzhatnám a végegyenleget

- hirtelen mint a villám vág belém a
felismerés, hogy bárhová megyek,
emlékszobrodhoz érek mindig vissza
- és nincsen már, ahová rejtselek…

Prága, 1981. november 12.

Régi blog: 2007. november 12.
22:32:59 

November hava

NOVEMBERI REGGEL

Dideregve ballagok át a téren,
novemberi reggel, hajnali sötétben.

Hírnökei a közelítő télnek,
cudar szelek üldöznek, utolérnek.

Az égen, mint egy bibliai átok,
hollók felhője kavarogva károg.

Menetelek gonosz napok elébe
s nem véd meg már az álmodozók vértje.

Verseimmel hiába hadakoztam:
kardom kicsorbult, zászlóim a porban.

Megvert seregem indul bujdosásba.
Én hol találnék második hazára?

Harangszó kondul, mint egy temetésen,
és amit hirdet, hallom már, megértem

és beszivárog sejtjeim közébe
novemberek vigasztalan sötétje.

Régi blog: 2007. november 1.
21:48:07 

Sodró időben

AZ ÜLDÖZÖTT

Száguld az idő, vágtat napra nap:
a könnyű éve eliramlanak.

Rokkan a test, meg-megremeg a kéz,
szemem fátyolos távolokba néz.

Véres-vörös, homályló ködön át
már alig látom, hogy szép a világ:

a tavaszt, mely mint víg kölyökkutyák,
szelesen rohan hegyen-völgyön át;

a lángtüdejű, barbár nyarakat,
melyekből ma már csak emlék maradt;

a búcsút-intő, szelídfényű őszt,
kamaszkoromtól kedves ismerőst,

ki vár rám az út fordulóinál
s úgy kísér, mint a gyermekkori táj.

Hát így öregszem. Hajam már fehér.
Üldözőbe vett, lassan utolér,

régóta keres és most rámtalál,
letartóztat, foglyul ejt a halál.

Régi blog: 2007. október 28.
22:03:08 

Test és lélek...

DECOMPOSITIO CORPORIS

Mert minden, ami lélek,
az folyton változik,
mint láng, mely majd feléled,
majd hamvába bukik;

mint virágok, növények,
hullatván szirmaik,
míg gyümölcseik érnek,
sok sejtjük szétesik

s mutatják, mi a lényeg,
ami nem változik,
mi halhatatlan s évek
múltával sem múlik:

lásd, én is így öregszem.
A kor dekomponál.
Termésem még szedetlen,
de már szüretre vár.

Korhad, ami nem lényeg,
a romlandó burok,
de bennem már beérnek
jövendő mámorok.

Régi blog: 2007. október 24.
22:52:41

Húsvét előtt

2007. április 5.
06:58:07

NAGYPÉNTEKI PASSIÓ

Az ég kárpitja meghasadt már
A sorsom készül új csapásra
Fejem felett hollócsapat száll
Követ jóslatos károgása

Hogy ez a lélek égbe jusson
üdvözülni már nincs reményem
Töviskoszorúm glóriával
sosem sikerül felcserélnem

Keresztrefeszít minden este
az álmaim is golgotásak
Kendőire hiába várok
vigasztaló Veronikáknak

Krisztus-szakállam leng a szélben
És nem voltam jó Messiásnak
Latrok között ver át a dárda
dombján hazug Kálváriáknak

Eltemetnek     Sírom előtt majd
konok közöny sziklája fekszik
Harmadnapra hiába várok
Rólam nem szól majd resurrexit

Zene

2007. február 13.  
22:20:08

CANTABILE

Cantabile     Igen     Dalolható a dallam
amit a hegedű négy húrja intonál
Cantabile     Bizony     Úgy dalol ez a dallam
önfeledt-boldogan   mint az emberi száj

Szívedig kúszik el     Indáival befonja
Figyelj hogy jól megértsd vigasztaló szavát
Micsoda szerelem hullott hamuba     Porba
Lásd ez a dallam is zokog     Sikolt     Kiált

Próbáltad hajdanán szánandó Paganini
a nagy varázslatot     Igézni a csodát
Köddé vált fantomok árnyait visszahívni
Zengetni húrodon másfajta muzsikát

Hogy boldog nem lehetsz azt régóta tudod már
s azt is tudod hogy minden jaj minden elveszett
Siratja múltadat a babiloni zsoltár
Siratják álmaid az elfutó vizek

Hiába volt a szó te versek virtuóza
Trilláid hidegek     Mutatványod halott
De látod szirmait kibontja a rózsa
ez a cantabile     Ezek a futamok

Kamaszkorod csodás lángoló gótikája
látod mivé is lett     Ím rommá rontatott
Csak magad feszítetted keresztfára hiába
És elfakultak mind a színes ablakok

Kiégett díszletek felett száll ez a dallam
Életed mondja el ez a cantabile
Tanuld meg nincsen bánat mely vigasztalhatatlan
Látod mindenre  van  akad  varázsige

Hallgasd hát ezt a dalt     A végső bölcsességet
Ajándék     Alamizsna amit a sors kínál
Anyakéz     Simogat     Lágyan hajol fölébed
Elringat     S nem tudod fáj-e még ami fáj