A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Arc és álarc (német fordítások). Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Arc és álarc (német fordítások). Összes bejegyzés megjelenítése

Egy régi-régi versfordítás

Ma van május 4....
38 éve, valamikor éjfél előtt csengett a telefon, Anya hívott: "Legyél erős."
1927.augusztus 24 - 1985.május 4. Oly' rövid élet...Mennyi mennyi vers maradt utána! És még mennyit írhatott volna...


THEODOR STORM:

EINER TOTEN
(Egy halotthoz)

Ezt elviselni lehetetlen,
hogy épp úgy nevet kinn a nap
és éppen úgy, mint életedben,
harang kondul és óra percen *
s untan vált éjt a virradat;

s mikor megnyúlik minden árnyék
s eljő a meghitt alkonyat:
ott, hol nemrég a széked állt még
kihűlt helyedre máris más lép
s mi sem érzi hiányodat;

miközben itt közén a rácsnak
a kegyetlen holdsugarak
hűvös kriptád mélyére szállnak
és mint homályos szellemárnyak
a koporsódra hullnak.

***

Das aber kann ich nicht ertragen,
Daß so wie sonst die Sonne lacht;
Daß wie in deinen Lebenstagen
Die Uhren gehn, die Glocken schlagen,
Einförmig wechseln Tag und Nacht;

Daß, wenn des Tages Lichter schwanden,
Wie sonst der Abend uns vereint;
Und daß, wo sonst dein Stuhl gestanden,
Schon Andre ihre Plätze fanden,
Und nichts dich zu vermissen scheint;

Indessen von den Gitterstäben
Die Mondesstreifen schmal und karg
In deine Gruft hinunterweben
Und mit gespenstig trübem Leben
Hinwandeln über deinen Sarg.

* Apa fordítása azért nekem jobb, mint az eredeti, elfogult vagyok....
Hát nem szebb, hogy óra percen, annál, hogy megy/jár az óra. ?
És  -szerintem- a nap és éj egyformán cserélődik  helyett sokkal kifejezőbb, hogy: 
untan vált éjt a virradat.


Régi blog: 2008. május 8.
20:28:03

Hazatérő...?

25.

RONSARDT VISSZHANGOZVA

Boldog, ki mint Ulysses, nagy utazásról tér meg
és mint az Argonauták, kincsekkel megrakott
hajóján kikerülve szeszélyek és veszélyek
sok zátonyát a révbe ér végre otthon; ott,

ahol még hívogatják gyermekkori ösvények,
ahol megérti még tán, amit a szél susog,
ahol, bár vannak árnyak, szelídebbek a fények,
s ahol becézgetik majd bársony alkonyok.

Hát én? Hogyan fogom majd egyszer visszaidézni,
amit átéltem itt a perceket, napokat?
Hazámba visszatérve, hol semmi sem a régi,

van-e még táj, és otthon, mely fiaként fogad?
Vajon megsimogatja fia fáradt szemét
és lefogja-e majd a szelíd pannon vidék?



Régi blog: 2008.április 7.
21:29:06

Hódító

1.

EL CONQUISTADOR









Kit hiú vágy s a sátán megkísértett,            
kalandra híva élte alkonyán,
legendás hajós, ím, újra idézlek,
Ponce da Leon, sorstársam, Juán!                

Felvonom én is, látod, vitorlámat,
már vár reám a kékeszöld magány,
s kutatva mint te, fantom-Bermudákat,
elindulok, lásd, egy ködkép után.

Hiú ábránd csábít csak vagy lidércek?
Megtalálom-e én is Floridám?
Úgy surrannak el, mint a denevérek

sötétből még sötétebbe az évek.
Tajtékos égen keresem hazám.
Kérjétek az ég irgalmát reám!


Régi blog: 2007.november 20
21
:24:00

A vers muzsikál

2007. június 3.
17:08:43

STEFAN GEORGE:
A FOLYÓ ÉNEKE

(STIMMEN IM STORM       HANGOK AZ ÁRBAN)

Vágyakozó, panaszos-szívű lények,
mind, ki örülni, virulni akar,
nektek az ár öle nyújt menedéket,
itt puha szó ölel át s puha kar.

Bíboros ajkak, a mélyben kagylók,
úszva bezengik e gót palotát,
ág-bogas szirtről a vízbe a haj lóg,
víz viszi messze, sodorja tovább.

Lengve-lebegve kering a vízoszlop,
kéken a mécsesek fénye szitál,
mély nyugalomban inognak a fodrok
s mint hegedű, a hab úgy muzsikál.

Ámde csituljon az ének, a gond el,
kósza gyönyör a lét, tovafut,
csók tüze ér: ez a küzdelem old fel,
senki se tudja, a hab hova jut. 


Stimmen im Strom

Liebende klagende zagende wesen
Nehmt eure zufluch in unser bereich -
Werdet geniessen und werdet genesen -
Arme und worte umwinden euch weich.

Leiber wie muscheln - korallene lippen
Schwimmen und tönen in schwankem palast -
Haar verschlungen in ästigen klippen
Nahend und wieder vom strudel erfasst.

Bläuliche lampen die halb nur erhellen -
Schwebende säulen auf kreisendem schuh
Geigend erzitternde ziehende wellen
Schaukeln in selig beschauliche ruh.

Müdet euch aber das sinnen das singen -
Fliessender freuden bedächtiger lauf -
Trifft euch ein kuss: und ihr löst euch in ringen
Gleitet als wogen hinab und hinauf