DECOMPOSITIO CORPORIS
Mert minden, ami lélek,
az folyton változik,
mint láng, mely majd feléled,
majd hamvába bukik;
mint virágok, növények,
hullatván szirmaik,
míg gyümölcseik érnek,
sok sejtjük szétesik
s mutatják, mi a lényeg,
ami nem változik,
mi halhatatlan s évek
múltával sem múlik:
lásd, én is így öregszem.
A kor dekomponál.
Termésem még szedetlen,
de már szüretre vár.
Korhad, ami nem lényeg,
a romlandó burok,
de bennem már beérnek
jövendő mámorok.
Régi blog: 2007. október 24.
22:52:41
ŐSZI SOROK
Ballag az ősz a dombon át,
te jutsz eszembe, jóbarát.
Szól-e még álom-zongorád?
Sárgulnak már a venyigék,
fátylasodik az őszi ég.
Kóstolgatom a szél ízét.
A tücsök sír-rí reggelig
s a szívem búval megtelik.
Vörösbort innék véled itt,
távoli tájak jóborát,
Ali Djarát vagy Mascarát
- csak te hiányzol, jóbarát …
Régi blog: 2007. október 17.
23:40:50
ŐSZI ÉG
A Szártetőn és lenn a Réka-völgyben
magánosan csatangol most a szél.
Források tükrén egyre nő az árnyék,
riadt őz áll a tisztás szélinél.
Az utak, merre nyáron kóboroltunk,
kerékvágásban tócsát gyűjtenek
s ködökön át unottan csillantják meg
lombok közt a letargikus eget.
Szelíd völgyek s szeles tetők barátját,
hiába hív az erdő. Zord falak
bezárnak és bárhova menekülnék:
a bánat izmos marka fojtogat.
Majd elmegyek, vándordiák, ki régen
elosztogatta rímét: mindenét,
zord köpönyeggel bő felleg takar be
s szemem sarkában ott az őszi ég.
(1948)
Régi blog: 2007. október 16.
21:37:19
ŐSZI REGGEL
Az október ködöt zúdít a láthatárra
foszló felhők között suhog a szél tovább
s amíg a gethes nap unt fészkét szétzilálja
rakétaként lobognak a sárga dáliák.
Amíg az alig-elszállt álom igézetében
egy elfelejtett dal rímeit mormolom
emlékeim közt megvillan fenn az égen
kamaszgőgtől fehér húszéves homlokom
A soha-el-nem-mondott szorongó vallomások
lázaktól tikkadó kietlen éjszakák
a soha-vissza-nem forduló jóbarátok
s a hűtlen szerető az álnok ifjúság
itt kavarognak mind az álom horizontján
míg eső permetez s mindent elönt a köd
Kábultan kutatok harminchét évem romján
és lassan kihűlő emlékeim között
Régi blog: 2007. október 11.
22:06:38
ŐSZ HETÉNYBEN
Ismerős ősz baktat a hegyen át,
ráköszönnek az út mentén a fák.
Amerre ballag, a szőlők során
leforr a bor a pincék gádorán,
nótát dúdolnak a duhaj szelek
s jókedve támad ott mindenkinek.
Furulyaszóval kíséri a nád
ezt a paraszti bacchanáliát
és amikor a méz-szín nap lehull
s a tájra sötét bakacsin borul,
már dáridózik az egész határ.
A tarlók nyirkos pernyefüstje száll,
a csípős mustból szippant a lopó,
kulacs telik, csurran a csobolyó,
gyertyaláng lobban, koccan a pohár:
présházban áll a pannon karnevál.
Nézek, figyelem hogyan szállja meg
szüreti jókedv lenn a völgyeket
s egy régi nóta, szuvas véneké,
kacskaringózva hogy száll ég felé.
Ha majd elér és kézenfog az ősz,
gyermekkoromtól kedves ismerős,
így szeretnék búcsúzni magam is,
vidáman, hetykén, dallal – nem hamis
könnyet hullatva fogyó utamon –
mustszagú, füstös őszi alkonyon,
mikor régi társ, kedves jóbarát
köszönti rám utolsó poharát
ünnepelve a vidám elmúlást.
Régi blog: 2007. október 10,
22:59:18
Megállt kicsit itt az idő... A múlt helyébe, a
kinti blogvilágon kívüli valós életbe belépett a jelen. De most, a napfényes
nyár, az életünkön átszáguldó forró hónapok, hetek után, eljött hát újra az
emlékezés ideje, itt vannak megint a versek! - írtam ezt sok évvel ezelőtt a régi blogba.
Pont így van ma is.
Régi blog: 2007.október 10.
22:51:12
