1947
ÚJ ÉV ELÉ
Egy évvel újra több a múlt
s apadt a dús jövő.
Elillan tűnő örömöd
és elfut az idő.
Számlálod mit visz tőled el
s nézed, mi változott:
húsz éved kétes kincseit
és kamaszbánatod.
A perc fénylik, majd elborul,
mint csalfa hold, olyan.
Az életet nevesd s ne vedd
csak félig komolyan.
Ne higgy teljesen senkinek
a magadban bízz csupán,
ha fájdalom vagy bánat ér:
légy szótlan és vidám.
Az ifjú év már jön feléd,
a tünde arc nevet –
de mit hoz néked, nem tudod:
mosolyt? vagy könnyeket?
És jönnek majd a lányok is,
megcsillanó szemek,
- akad majd, ki csak hiteget,
és lesz, aki szeret.
Ha elhagynak, vigasztalód
a lélek, vers, virág-
nézd könnyedén s ne könnyesen
e rossz komédiát.
Derűs leszel így s gondtalan
és boldog néha tán,
hisz csillagok még fénylenek
a sűrű éjszakán.
De bármit hozzon ez az év,
hogy állandó, ne hidd!
- S majd bölcs derűvel ízleled
fanyar gyümölcseit.
1977
ÚJ ÉV ELÉ
Én már úgy nézek, látod, minden évre,
hogy talán ez lesz a halálom éve.
Az asztalomról rámmered a naptár:
„Egy napot ismét ajándékul kaptál!”
Hűtlenül elhagy a tizenkét hónap,
nem is marad már más vigasztalónak
csak néhány szó, vers, dal, kicsorbult emlék
- s ez sem tartóztat. Néha már elmennék…
A hegyeken túl alkonyodik máris.
Messze a tavasz, búcsút int a nyár is.
Visszaköszönnek, mint egy ismerősre.
Befordultam a novemberbe, őszbe.
Régi blog: -
2007. február 20.
21:11:28
2008. január 1.
15:34:55
