Töretlenül?

2007. június 24.
23:33:41

MAGÁNOS LOVAS

Úton, útfélen, akármerre járok,
leselkednek rám hétfejű sárkányok:
depressziók, lidércek, mániák,
ádáz infarktus, alattomos rák.

Megküzdenék még veletek, ti rémek,
mormolnám újra a varázsigéket,
ha hinni tudnék újra, úgy, mint régen,
a szerelem csodatévő hitében.

Pajzsom behorpadt, kardvasom kicsorbult,
sorsom csillaga már homályba fordult,
magános lovas, ügetek tovább,
kísértenek az üres éjszakák.

Pecsétgyűrűmön holdsarló világít.
Díszlet köröttem már ez a világ itt
s szerepem játszom, szánandó színész.
Tragédiát tán. S ennyi az egész.

Ha megtalálnám régi magamat,
ki megtörve is töretlen maradt,
füttyszóval hívta a madarakat,
aki elől a bánat elszaladt!

Legenda lett a sosem-volt csoda,
a szerelem, a szív szép otthona.
Sírján bürök nő, gyom és laboda.
Meghalt, halott. Nem támad fel soha.