HÉTKÖZNAPI ÓDA
Talpon vagy reggel óta, jársz-kelsz a kis lakásban.
Könyvek közül figyellek. Nem lehet, hogy ne lássam
fejed körül a halvány, derengő glóriát…
Elnézlek, ahogy itt jársz: mint egy tündérmesében,
száműzött kicsi tündér. Nem menthetlek meg én sem:
végig kell járjad a földi kálváriát.
Az életem befont már, szívós indákkal köt meg,
elveszett kicsi tündér, rabja lettél a rögnek:
társul szegődött hozzád a bánat és a gond.
Filléres kicsi gondok őrlik fel életed már,
fakul az öröm selyme, az évek sora elszáll
s emlékül mi marad meg? Ifjú voltál …s bolond…
Ó hogy is vonhatnám be csillogó, vert arannyal
esendő életed? Csak fakult, kopott szavakkal
dicsérem szelíd arcod, vigaszos mosolyod.
Legyen holtomig áldott szíved mártíromsága
s fejed körül ragyogjon a tündér glóriája…
Ezt lássam búcsúzóul, hogyha majd meghalok
Régi blog: - 2008. február 12.
21:33:10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése