12.
SIMEON ÉNEKE
Kigyúlt s ragyog a jó remény
Nevezz el róla szirtfokot
Csillag vezet A
költemény
égboltjain sugár ragyog
Ködök sötét novemberek
árnyait már szél fújja szét
Szádban érzed a reggelek
friss gyermekkori jóízét
Szültek neked Az
örömöt
Szorítsd magadhoz tenfiad
Pirkad már A
hegyek fölött
lángcsóvaként kigyúlt a nap
Bagoly huhog Kuvik
kiált
Felejtsd el Te
csak nézd a fényt
S dalolj Hadd
hallja a világ
boldog Simeon énekét
Régi blog: 2008. április 7.
20:18:05
21.
SZÓLOGATÓ
Cigánydomb, Zengő, Várkony, Réka vára,
Kövestető, Büdöskút, Tiliták –
az idegen ég dúlt horizontjára
rezdülő kép – laterna magicák
képsorai, imbolygó fények, árnyak,
akik kísértek és kísértetek,
most, hogy körülvesz alázat és gyalázat,
varázsigém mormolom: nevetek.
Ti tegyetek mellettem tanúságot,
ti, gyermekkorom játszótársai,
verset különben hiába kiáltok –
tanítsatok meg újra játszani!
Régi blog:2008. április 3.
22:34:39
MEZŐSZÉL UTCA
Mezőszél
utca, te, diákkorom
vidéke, szép, sokszor-megénekelt,
frissen kaszált fű illatát idéző:
nevedből most is szénaszag lobog.
árokpartodról a sok kék katáng,
kamaszlépteim nyomai a porban,
omladozó, kis, kertes házaid?
sorsotokkal a vasbetonba zárva,
a szívszorító, kollektív magányban,
néztek-e még, mint én, az ég felé?
toronyházak, álmatlan bérkaszárnyák,
azt, akinek nem hagyom örökül
csak felettetek a szélfútt ég kékjét!
Régi blog:2008. április 3.
22:09:33
ARS POETICA
Nekem mindegy, hogy melyik istent
s melyik bálványt ki s hogy imádja:
én annak vagyok az utóda,
aki a füttyöt kitalálta!
Régi blog:2008. április 2.
2008 22:14:24
13.
RABMADÁR
Az évek gyorsan múlnak,
az ember érzi vesztét:
itt lopakodik immár
mögöttem az öregség.
A szívem meg-megbotlik,
látásom is homályos,
hűtlen hozzám a testem,
a szerelem kiátkoz.
A tavasz is hiába:
megrokkant már a hátam.
Örömöm egyre gyérül
e rámszabott világban.
Körém konok közöny nő,
vastag, mint fán a kéreg.
Nap mint nap meditálok,
szinte már alig élek.
Csak ez a szív, a szívem!
Nyugtalan rabmadárként
csapdos, verdes a szárny
- folyton magasba száll még…
Régi blog:2008. április 2.
22:02:03
A sorsom kettős
könyvelését
hiába is
rovancsolom,
mindig csak
ugyanaz a mérleg:
ő követel – én
tartozom…
Régi blog: 2008. április 2.
21:35:17
