Fényes szelekkel - születésnapon

Elmúlt már április, el a Költészet Napja, József Attilára mégis, mindig emlékezünk.
Az alábbi verset Apa valamikor a 40-es évek végén írta..
Ma, 2022.júniusában összeszorult a szívem tőle...😢)


EGY HALOTT KÖLTŐHÖZ

                                    J.A. emlékének

Te tetted, amit kellett
és nem kerestél kibúvót,
feledtél minden más szerelmet,
megvetetted az árulót.
Fanatikussá tett az eszme
s bár tudtad, hogy reménytelen,
mindig új és új küzdelemre
szólított ez a szerelem.
Nem volt sohasem nyugovásod
és nem volt meghitt otthonod,
megtagadtál kedvest, barátot,
így lettél kemény és konok.
Karaj kenyérként osztogattad
a millióknak önmagad
s nem gyűjtöttél semmit magadnak:
hős vagy s hősi áldozat.
Szavad és neved most is őrzi,
mint fémet kőzet, a tömeg
s rád hivatkozva vezetői
fújják saját érdemüket.
Nem mondom, mindez hiába
volt s áldozatod hasztalan,
hisz a fáklyavivők sorába
beállnék én is boldogan –
de szörnyű látni, hogy az eszmét
rimává alakítja a
gazemberek s talpnyaló nyeglék
szédelgő, aljas csapata
és hogy a nép élére gyakran
nem az kerül, ki jót akar,
hanem aki hazug szavakban
ügyes és harsányan szaval.
Szörnyű látni, hogy a sötétség,
bár a fény nő és egyre több,
nem oszlik és bármerre nézz szét:
megtelnek a börtönök,
hogy újabb s szörnyűbb háborúkra
készülődnek a nemzetek
s az imádott Haladás útja
szintén borzalmak közt vezet.
Folytathatnám, hisz a panasszó
mint mindig, ma is végtelen
s nem tudjuk, mikor jön kitartó
harcunk végén a győzelem.
De mégis hiszünk rendületlen,
mert amíg élünk hinni kell,
hit nélkül életünk kegyetlen
lenne s értelme veszne el.
Mi hisszük, hogy legyőzve ármányt,
hitványságot és holnapot
egy fényesebb kor partja vár ránk,
sugaras, boldog századok,
meglátjuk a Szabadság arcát
s túl börtönön és terroron
béke vár, melyben jog s igazság
mindenkit győztes fénybe von.
Kiáltás leng a légen át és
visszhangozzák a tengerek,
ujjong majd mind a hat világrész,
az ég s a föld is zengenek.
Hisszük: majd a harcnak vége,
megszületik az új világ,
hol új költők dalolják égre
az emberiség himnuszát.


Régi blog: 2008. április 11.
06:04:40

Baráti intelem, "dantésan"

9.

EXHORTATIO AMICALIS

                        „Nel mezzo del cammin…”

Az emberélet útjának felén már
régen túl vagyunk, drága jóbarát:
az alkonyat sötétje már feléd száll,
falhoz vághatod már a fakupát.

Emlékeink sötétlő dzsungelében
el is tévedünk, bizony, néha már,
s lopakodik utánunk észrevétlen
a végzet, mint vérszomjas jaguár.

De rá se ránts! Füttyents az alkonyatnak,
s lábadhoz kúszik majd, mint hű kutya.
Maradjunk meg vidámnak és szabadnak

- s mert nincs több játszma: ne add fel soha!
Ha szívünk nem is, kedvünk még a régi
- és sok lesz még, mit érdemes megélni!


Régi blog: 2008. április 8.
21:26:26

Hazatérő...?

25.

RONSARDT VISSZHANGOZVA

Boldog, ki mint Ulysses, nagy utazásról tér meg
és mint az Argonauták, kincsekkel megrakott
hajóján kikerülve szeszélyek és veszélyek
sok zátonyát a révbe ér végre otthon; ott,

ahol még hívogatják gyermekkori ösvények,
ahol megérti még tán, amit a szél susog,
ahol, bár vannak árnyak, szelídebbek a fények,
s ahol becézgetik majd bársony alkonyok.

Hát én? Hogyan fogom majd egyszer visszaidézni,
amit átéltem itt a perceket, napokat?
Hazámba visszatérve, hol semmi sem a régi,

van-e még táj, és otthon, mely fiaként fogad?
Vajon megsimogatja fia fáradt szemét
és lefogja-e majd a szelíd pannon vidék?



Régi blog: 2008.április 7.
21:29:06