Szerelem, szerelem...

ÉNEK A SÖTÉTBEN

A szerelem tünékeny, szép lidérce
már a hegyeken túlra költözött.
Tán búcsút int, még egyszer visszanézve
és eltűnik a fátylas köd mögött.

Látod, nem maradt más az ifjúságból,
csak ez az emlék, tört dirib-darab,
egy dallam, amely éji órán rád szól
- véle s nélküle sem vagy boldogabb.

Alkonyodik. Ne készülj hosszú útra.
Üzennek érted, hogy ha menni kell.
Látod, a táj is mintha már búcsúzna.
Aki fél a sötétben: énekel.

Régi blog: 2008. április 15.
22:15:43