TÉLI ÉJSZAKA
A téli fák most, tele zúzmarával,
májust álmodnak künn az udvaron.
Szobám hideg, szívemben nincs vidám dal,
- a fagy csikorgó léptét hallgatom.
Oly messze vagy most, olyan messze, drágám!
Bár foghatnám meg hűs gyerekkezed…
Milyen álom hulláma ringat árván?
Bezárult ablak két lehunyt szemed.
Foghatnám bár a sorsot vallatóra!
A csillagok megőrzik titkukat.
Az életemet csak szerelmed óvja
s nélküled nem jó, csak a föld alatt.
Az őrült, akit rögeszméje éltet,
hihet csak úgy, ahogyan benned én.
Nem mondom már sohasem hogy sötét lett,
míg van az éjben pislanásnyi fény.
Tudom szívem, hogy most hiszek utolszor
s halálomig kell tartson ez a hit.
Kijut nekem a jóból és a rosszból,
de hiszek – s hiszem: hitem üdvözít.
Mint gyökerükben künn a zúzmarás fák:
szívemben őrzöm szép tavaszunk álmát.
Régi blog: 2009. január 19.
19:55:13
Köszönöm!
VálaszTörlés