Egyszer volt, hol nem volt....

Kezdjem hát úgy, hogy egyszer volt, hol nem volt?!

Volt egyszer egy blog, évekig örömöt adó, emlékező, múltidéző szép-szomorú blog, az volt a címe:

"Akit a rigók elkísérnek..."

2007-ben indult, segítséggel akkor is, mit segítséggel, a teljes beindítást, a blog elkészítését, megalkotását Borka végezte el helyettem. 
Az újraélesztés ötletét pedig egy jó éve talán Ágitól kaptam. Nemrég sikerült visszakapnom a régi blogból, amit lehetett. Ha teljesen nem is tudom visszavarázsolni azt a régit, az eredetit, megpróbálom a vissza/megszerzett bejegyzéseket szép komótosan, időrendben feltenni ide. Szeretném hűen, a régi sorrendet követni, ahol tudom, ahol lehet. Persze közben magam is változtam, ha néha a hangsúlyok, az újraértelmezés, átértékelés, a meg nem lelt képek kényszerű helyettesítése miatt másként is kerülnek ide a versek, a bejegyzések picit átíródnak majd, a lényeg megmarad:

Apa emlékét őrzőm itt.

2007.február 12.
20:38:38 

Elkezdeni a legnehezebb.... induljon ez az emlékidéző, emlékeket óvó-őrző, versekből szőtt blog egy idézet-töredékkel. Ez a pár sornyi versdarabka évtizedekig kockás füzetbe bújva lapult, még költője nevét is elveszítette közben, s most előbukkant, hogy megilletődött-akadozó szavaim helyett itt álljon bevezetőül:

"Emlékeire te emlékezel, egyszerre közelít feléd

-hatévesen

-megöregedve

-amott az érettségiről jön

Nem tudod, meddig vagy magad és hol kezdődik benned ő."

Apára, Faller Jánosra, „a Jancsira” emlékezem. Őt, a verseit, életének egy-egy darabját hívom segítségül.