2007. február 12.
19:18:57
AKIT A RIGÓK ELKÍSÉRNEK
Engem mindig rigók kísértek
már gyermekkorom udvarán
rigó rikkantott reggelente
a kert végében, kinn a fán;
diákkoromban, csavarogva
a hajnali parkokon át,
hányszor hallgattam szívdobogva
az ujjongó rigó dalát!
A falusi száműzetésben
hányszor vigasztalt ez a dal,
a rigófütty, a mindig-harsány,
mindig-jókedvű, fiatal;
a tó partján, egyedüllétem
egyetlen társa, gyógyszere
volt a diófán dalra gyújtó
feketerigó éneke.
S akit a rigók elkísérnek,
az sohasem lesz hontalan,
akit mindig rigók kísérnek,
annak halálig társa van,
kézről-kézre adják a tájak,
és otthona lesz a világ,
s örül, hogy amíg csak áll, játszhat,
mint egy önfeledt kisdiák.
Akit útján rigók kísérnek,
az mindig fiatal marad,
haja hiába lett fehérebb,
hitében töretlen marad.
Jóbarátként köszönti őt a
pirkadat s az alkonyat
s hiába-volt vértanúsága
legenda lesz – s az is marad.
Akit a rigók elkísérnek,
az holtából is visszajár,
köztetek lépked, mint kísértet,
téged keres – és rádtalál.
Látom, alakítgatod a blogot. :)
VálaszTörlésKicsit vért izzadva, de csak-csak alakul. :) Kísérletezgettem a Tőled "lopott" rigós háttereddel is. Majd ha belejövök, idekerül, remélem.:)
VálaszTörlésSzerintem az itt, mivel azóta sokat változott a "rendszer", nem fog működni, de kitudja? - hátha... :)
VálaszTörlésIgen, kicsit aszimmetrikus lett a rigós. Apa kedvenc fekete-piros kabyl színeit próbálgatom. Átmenetileg elmegy, de nem az igazi...
Törlés"Akit útján rigók kísérnek,
VálaszTörlésaz mindig fiatal marad..."