Tavasz










2007. február 13.
21:46:28

MICSODA TAVASZOK

Micsoda tavaszok    Fények a horizonton
Fűzfák barkáinak kesernyés illata
Ma még csak suttogom de holnap már kimondom
ki itt a sötétben járt nem járkál egymaga

Lobogó zászlait a szép ámokfutásnak
százszor-szent jelszavak kopott foszlányait
Fakuló selymeit a hívő akarásnak
Az ész kalandjait    A szív nagy álmait

Keserű szájízét az elárultatásnak
Az eszmélő agyak fortyogó poklait
A nagy mámorokat    S a csömöröket másnap
Kísértők látomások elhívó hangjait

A nagy elfáradások izomlazító csendjét
Szívünk körül a sejtő jóslatos zsibbadást
A tények szövevényét    A rendszerező elmét
A hitet és a sejtést    A vágyat    A tudást

A szó torkom szorítja    Kinek vallhatom én meg
Hogy mégis elhiszem a tavasz fényeit
A homlokomra írtam    Szívemből szól az ének
Ezt a dalt dúdolom végső lehelletig

2 megjegyzés:

  1. "Fűzfűk barkáinak" - biztos így van? Nem elütés?

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm. Éles szemed van!
    Ezek szerint a régi blogba is elütéssel került.:(

    VálaszTörlés