2007. február 13.
21:46:28
MICSODA TAVASZOK
Micsoda tavaszok Fények a horizonton
Fűzfák barkáinak kesernyés illata
Ma még csak suttogom de holnap már kimondom
ki itt a sötétben járt nem járkál egymaga
Lobogó zászlait a szép ámokfutásnak
százszor-szent jelszavak kopott foszlányait
Fakuló selymeit a hívő akarásnak
Az ész kalandjait A szív nagy álmait
Keserű szájízét az elárultatásnak
Az eszmélő agyak fortyogó poklait
A nagy mámorokat S a csömöröket másnap
Kísértők látomások elhívó hangjait
A nagy elfáradások izomlazító csendjét
Szívünk körül a sejtő jóslatos zsibbadást
A tények szövevényét
A rendszerező elmét
A hitet és a sejtést
A vágyat A tudást
A szó torkom szorítja
Kinek vallhatom én meg
Hogy mégis elhiszem a tavasz fényeit
A homlokomra írtam Szívemből
szól az ének
Ezt a dalt dúdolom végső lehelletig
"Fűzfűk barkáinak" - biztos így van? Nem elütés?
VálaszTörlésKöszönöm. Éles szemed van!
VálaszTörlésEzek szerint a régi blogba is elütéssel került.:(