2007. február 18.
22:44:01
26
ATLANTIDA
Saját mennyboltot alkotok magamnak,
a megszokottat ismerem – s unom:
a bolygók rajta álmosan haladnak
és tőlük is csak nő az undorom.
Holdak s napok, távol galaktikákról
meg nem érkezett üzenetei
az értelemnek, mely még tán világol,
nem tudnak immár lelkesíteni.
Fejem fölé hát új boltot feszítek,
versből ácsolva roppant kupolát
és mennyet, amely nem ismeri istent,
csak káprázatot s néhány látomást.
Menteni magam már csak így tudom:
saját mennyboltom hordom vállamon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése