Ifjúkor

2007. február 18.
22:34:10

A LÉLEK ÉBER

A déli nap bomlasztó lángolása
a kőfal árnyán most még itt remeg.
Kilobban lassan már a nyár varázsa:
homály és árnyak vonzzák szellemed.

Feloldja léted s téged is felold a
határtalan és illanó idő.
Szerelmeid felett, miként a rózsa
az emlék illatos virága nő.

Már nem kalandra, csak békére vágyik
a szív, lassúbb a régi, friss ütem.
A feledtető nyugalom csodáit
kívánja, melytől végképp elpihen.

A lélek éber. Esti szél ha rezzen:
érzi, ez távoli, titkos üzenet.
Hívó jelet lát fenn a fellegekben
s az Alkonycsillag néki integet.

1945