2007. május 10.
22:30:38
COVENTRY PATMORE. THE GOLDEN AGE
AZ ARANYKOR
Szemem, mint édes álmon át,
a múltba újra visszalát,
amikor még mint kisgyerek
bolyongtam be a berkeket.
Hűs bérci szél szememről ott
leoldott minden hályogot,
míg áhítattal, hirtelen,
fény gyúlt a múlt emlékeken.
Láttam megint, mint akkoron:
búzásszekér jön az úton
s a szilfák ágán ott lobog
emlékül a sok szalmabojt;
este kigyúl a sok százszorszép
a pázsiton, mint csillagkép;
glóriás minden liliom
s a dombon fenn a szélmalom
szárnya, míg vadul elsuhan:
mágikus árny száll a rozson;
a csalitosba rejtve /nem
dúsabb a koldus álma sem/
a puha, pelyhes kis rigók:
öt sárga kis csőr tátogott;
cigányok: egész nyáron át
virítottak, mint mákvirág;
s a tél jön: fagy, zúzmara, hó,
galagonya, csipkebogyó;
a hó tündér-káprázatát,
sokarcú folyónk, a Támárt,
hol víg vitorlák raja száll
fel és alá a városnál
s ami mindennél édesebb:
felcseng sok régi éneked.
Így önmagamba látva s túl
a hegyeken, újra kigyúl
és káprázatként itt lobog,
gyerekkor, szép alkonyatod.
- Ezt nézi, mint rossz éjeken
a pásztor fenn az Alpesen,
ha közel már a pirkadat,
a felrózsálló csúcsokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése