Balladák - Universitas

2007. május 10.
22:27:34 

BALLADA A SZEGÉNY MEDIKUSOKRÓL

melyet néhai jó Francois Villon mester modorában írt egy bánatos medikus,
midőn társaival együtt a szigorlati amnesztiát várták … de hiába …

Csak ballagunk az utcán meg-megállva,
eső szakad nyakunkba, fú a szél,
bemenjünk-e ma előadásra?
Bolond az élet biz, és mit sem ér.
Az ember hallgat, dünnyög, nem beszél
s ha gondol is tán valamire: fáradt,
csalódott már és nem színez magának
fényes jövőt, szigorlatozni nem mer,
unatkozik szörnyen és vegetál csak
korgó gyomorral és üres zsebekkel.

Nem így volt ám ez régen, hajdanába’!
Vidámak voltunk, pajkos kisdiákok,
szívünkben, hej, tüzes szerelmek álma
s szemünk a zengő, kék egekbe látott.
Jövő ködét kutattuk: vajh mi vár ott?
A pénz, a dal s az asszonyok szerelme?
Kamaszkedvvel, vidáman füttyögetve
csatangoltunk, csillagos, víg szemekkel.
S most itt állunk, mindünknek bús a kedve,
korgó gyomorral és üres zsebekkel.

Most talpalhatsz, futkoshatsz jobbra-balra
s a katalógust is kifoghatod,
betonozhatsz, seggelhetsz ébren-alva
s mégis lebuksz. K.rva szigorlatok!
Ifjúságod apránkint elb…od:
BCG.oltás és rohambrigád
s vajjon kapunk-e új amnesztiát?
Az élet biz így nem fenékig tejfel
s káromkodunk egy jó litániát
korgó gyomorral és üres zsebekkel.

Ajánlás

Herceg, a refrén mindig visszatér,
csak így vagyunk, bármit próbál az ember:
tengünk-lengünk s az élet mit sem ér
korgó gyomorral és üres zsebekkel.