Ballada

2007. március 1.
21:16:56

AZ ELFELEJTETT FALVAK BALLADÁJA

Sirasd az eltűnt falvakat:
poros akácok lombjait,
amerre hajdan a patak
kanyargós, kósza útja vitt;

a dülöngélő tornyokat,
a kopott macskaköveket;
a házak lehunyt, tompa, vak
szemét: a zsalugáterek

kopott zöldjét; kis hidakat;
muskátlik megunt pirosát
s a viháncoló fák alatt
futó kamaszt: az ifjúság

soha-vissza-nem-forduló
alakját, aki fellegek
magosán tűnt el, illanó
fényként, akár a szellemek.

Szépnevű falvak, Baranya
megannyi ódon ékszere,
századok zengő dallama,
népünk elveszett édene:

Karácodfa, Szentkatalin,
Becefa, Gyöngyfa, Kistelek –
a múltból zendül rá a rím,
régi kösöntyűk csengenek:

Bakonya, Bicsérd, Hertelend,
Szaporca, Vázsnok, Kisherend.

Zengővárkonyi gesztenyés,
évszázados, őslombú fák;
Pécsvárad tömzsi tornya és
a Rékavölgy, a Tiliták;

nyelvünk homályos vadonába
veszett bujdosó hercegek:
Bisse, Bogád, Bodony, Zaláta,
Adorjás, Birján, Bezedek;

sámán-idéző Pogány, Sámod,
Táltosmajor, Cserkút, Boda;
szelíd Szőkéd, merengő Márók,
regéket rejtő Romonya;

virágos Szűr, lányos Virágos,
játékos Szellő, Rózsafa,
kéklő Kökény, bánatos Bános,
búsongó béres: Bagota.

Farsang-idéző Kátoly, Sárok
libbenő, kacér szoknya: Lánycsók
s régmúlt tavaszok alkonya:
violaszagú Palkonya.

Vízparti mátka: Gyűrűs Márfa,
szisszenő Szajk, szlávos Szalánta
s mindannyian, ti, többiek,
kiket már elfelejtenek:

Tarrós, Tékes, Turony, Maráza,
Bodolyabér, Csarnóta, Áta
s közöttük sudár jegenye:
zizegőlombú Regenye.

Kifakult, fénytelen nevek,
fiatalságom társai,
régen kilobbant, víg tüzek
emlék-idéző lángjai:

Drávaszabolcs, Alsószentmárton,
Aranyosgadány, Keszü, Málom,
Illocska Lippó és Lapáncsa,
Pócsa, Kisbudmér, Ivándárda.

Ti elfelejtett, vén faluk,
zsolozsmaként száll nevetek,
tudom: nem vezet vissza út,
köd üli meg a hegyeket

s az emlékezés csúcsait,
amerre hajdan a diák
tétova, kósza útja vitt:
Szilágy, Erzsébet, Egerág,

Tésenfa, Kórós, Terehegy,
Peterd, Pellér, Pereked,
Ófalu, Olasz, Németi,
Szabadszentkirály, Tengeri ----

Elzsongít száz szép név varázsa,
zsendülő fűzfák illata,
a múlt, az emlék-panoráma,
az ifjúság hűlt dallama.

Emlékeim szélfútt egére
virágként nyíló csillagok:
halott szerelmek szíve-vére:
ringassatok, zsongassatok!