Béjaiai szonett-pár

2007. március 31.
21:37:23 

13.

JÓ TANÁCS A ROSSZ ÉLETŰ KÖLTŐNEK

Hagyd a süket dumát. Nem érdekel a versed,
szegre akaszthatod a filozófiád.
Mondd, mennyit keresel? Többet vagy kevesebbet?
Mert csak ezt becsüli körötted a világ.

Kit érdekel a rím? Mit ér az ihlet, ötlet?
Szimbólumokkal itt mire mehetsz, na mondd!
Bohócnak tűnsz, öreg, legfeljebb kiröhögnek.
Nincs itt árfolyamod, nem jegyeznek, bolond.

Szakma, hit, hivatás? Elmész ám a fenébe!
Nem árucikk ma már, mint rég, az ideál.
Bankszámlád bizonyít: ez a jövő zenéje

s akinek nincs elég, jobb, ha nem muzsikál…
Mert „primum vivere, dein philosophari”:
ez a nagy bölcsesség. A többi lári-fári.

                    *

 14.

A KÖLTŐ ÖNÁLTATÓ VÁLASZA

Fakult emlékeim: egyetlen bankbetétem,
majd ebből tengetem, öregen, napjaim.
Lakomázók között járkáltam szomjan-étlen?
Ételem-italom volt a vers, a rím!

Koldusfalat jutott nekem az osztozáskor?
Hadd zabáljanak mások, én inkább révedek.
Holdkóros lettem és hogyha valaki rámszól,
a mélybe zuhanok és meg nem mentenek?

Lehet. De kincsemet nem veheti el senki,
gyarapszik egyre, bár tékozlom szüntelen,
csillagokig nő, ha közprédára teszem ki,

kamatja kisegít, ha netán éhezem
- s remélem éveim válságát is kiállja
verseim emlékkel fedezett valutája.