És a hetvenesek...

2007. március 17.
21:22:19

CÉLTALAN VIRRASZTÁSOK VERSE

Az ember virraszt néha még
és erre-arra gondol
Firkál     Csak úgy     A lámpa ég
A versben rím kolompol
Tudom aludni illenék
Szokásból     Altatóktól
Az ember virraszt néha még

Halaim kopott szavak itt
hálómban fennakadva
Míg összeáll a mozaik
eső hull ablakomra
Sorsom fonalát útjait
van kéz mely kibogozza
Halaim kopott szavak itt

A tavasz újra fellobog
sövényen gyújt virágot
Tűzijátékát láthatod
nem kell csupán megálmodd
házad hazád és otthonod
Az ajtót is kitárod
A tavasz újra fellobog

Múltam kapuit döngetem
Botond a buzogánnyal
Barátság ez     Vagy szerelem
Hozsánna tán    Vagy gyászdal
Hályog ne nőjön szememen
Sóhajts egy lepkeszárnnyal
Múltam kapuit döngetem

A háromság a hit remény
nem járnak egy talárban
Éjfél van     Nő a költemény
lassan mint a szakállam
Elölről hányszor kezdeném
Üssek-e     Vagy csak álljam
A háromság a hit remény

A törvény így szól védd magad
füledbe ezt kiáltják
Elrendeződnek a szavak
Ne hagyd ott még a vártát
Még áll a játszma fel ne add
Kiosztották a kártyát
A törvény így szól védd magad