2007. március 17.
21:07:36
TÖREDÉKEK
*
Az életben, bizony nem sokra vittem:
nincs házam, kincsem, birtokom.
A fojtogató éjszakai csendben
botló szívem verését hallgatom.
A könyvespolcom: eltemetett álmok.
Asztalfiókom: emlék, ifjúság.
Már többet nézek hátra mint előre.
Nem érdekel a merre s a tovább.
Néha még a niklai remetére
gondolok és Tibullust olvasom.
Pihenésre vágyok és nyugalomra.
Meglelhetem-e végre otthonom?
*
Magam maradtam újra. Éveimnek
változó-egű hűvösében állok.
Szemembe már az elmúlás tekinget
és szívemben csatavesztett királyok
bíbor gőgjétől fuldokló alázat.
Számon az ízek keserűre váltak,
nem építek már se hazát, se házat
s ha még e szív megdobban s pártot üt
a bordák kongó börtöne mögött:
nem más ellen, csak maga ellen lázad.
*
A szerelem szívenlőtt madarával
kezeimben, hol lelek menedéket?
A boldog évek raja messzeszárnyal
vadlúdhangú hívogatás szavával
az őszi égbe ütvén messzi éket.
Ha van még nap a fellegek mögött,
hadd hullana rám egy utolsó sugár csak!
Honnan az öröm messzeköltözött:
simogatná meg zaklatott szívem
vigasztaló kezével bölcs alázat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése