2007. április 26.
18:59:25
3.
MEKTOUB
Mindegy, hogy hívod: sors, végzet vagy fátum,
ha úgy tetszik: predestináció –
kötelékeire ám a lélek ráun
s végül nem marad más illúzió:
kísértése az örök lázadásnak,
hogy széttörhessed bilincseidet,
magad lehess, ne kelljen lenni másnak
- és megkísérthesd még a végzetet.
Szokásaim pórázán botladozva
meguntam már a gyermeklépteket.
Igaz ugyan: nem vittem eddig sokra,
de sok van vissza még, ami lehet.
Lemondani bármiről lenne kár:
nem mondhatok le semmiről se már.
Drága Endi, köszönet, hogy megosztottad velünk kincseidet, édesapád verseit, a nagymama levelét nagybeteg fiához: annyi mérhetetlen szeretet vesz körül, hogy csak rendkívül erőssé válhatsz tőle! Elég, ha nehezebb időkben beleolvasol ebbe a gyönyörűszép hagyatékba...
VálaszTörlés