2007. április 22.
23:44:27
A felejthetetlen Édesanya/ Mamickánk/Dédike- Shakespeare-rel egy napon született,- ma lenne 101 éves.*
Az alábbi 1984-ben írt levelében születésnapi jókívánságokra válaszol az Üllői úti Klinikán halálára váró idősebb fiának. Április 26-án este kezdett írni. Egy héttel később, szinte ugyanabban az éjjeli órában már földi címzettje nem lett volna sorainak.
Szombat este 10 óra, csend van és nyugodtan írhatok
Édes drága jó Fiam!
Köszönöm, hogy írtál, hogy felhívtál telefonon és mindazt a jót, amit kívántál nekem. Lehet, hogy sok hibát ejtek a levelembe, de nézd el nekem. Nehezen mozognak már az ujjaim,(nem tudnám már eljátszani sem az „ Esőcseppeket”, sem a Soirée de Vienne-t) Ez nem baj. Csak erőm legyen, hogy dolgozni tudjak és boldog lehessek, és odahajolhassak a Te karodba és Te magadhoz szoríthass engem. -
Nagyon boldogok voltunk, hogy olyan jól képzett orvosokkal vagy körülvéve és hogy mindent elkövetnek, hogy minél előbb otthon légy és jól légy. Hisz mindannyian ezt kívánjuk .-
Nem tudom, mikor láthatlak, igaz ugyan hogy majdnem minden nap beszélünk telefonon, de ha lehetne, szeretnénk látni is Téged. Ha 12-e körül felutazunk pár napra Pestre, talán Cilus megtalálja a módját, hogy láthassunk. Csodálatos feleséged van. Bámulom ügyességét, és azt, hogy mennyire szeret Téged. Mindig tudtam, hogy nagyszerű asszony, de most csak elragadtatottsággal tudok Róla írni. Nagyon sok közös vonás van köztünk, evvel persze nem akarom az Ő kiváló lényét kisebbíteni. –
Szerencsémre, hogy annyira szeretlek édes Fiam, hiszem és tudom, hogy sokat fogunk mi még együtt bolondozni, nevetni és sok komoly dolgot is megbeszélni. Egy vallomást fogok most Neked tenni. Erről én nem szoktam beszélni, mert ez az én szívem végén- rosszul írtam- a mélyén van eltemetve. Örök lelkiismeret furdalásom van, amíg élek, hogy amikor kisgyerek voltál és a törvény nekem ítélt, lemondtam Rólad, mert olyan szegény voltam, hogy nem tudtam két kisgyereket eltartani és én a kisebbet választottam. Amíg élek, addig sem tudom megbocsátani magamnak. Sok évig kínlódtam, és minden jókedvemet és látszólagos boldogságomat beárnyékolta az a tudat, hogy nem vagy velem. És most már, hogy újra megtaláltalak és érzem hogy szeretsz, most érzem igazán, hogy a „Sors” talán ? megbocsátott. De ez a múlt. Hagyjuk pihenni és örüljünk a jelennek. Persze boldogabb lennék, ha az egészséged mihamarabb teljesen jó lenne, de légy bátor és főleg hidd el, hogy olyan körülmények között vagy, hogy biztos meggyógyulsz, persze egy-két kellemetlen procedúrán át kell esni. De Kisfiam, voltam én is három napig féloldalon béna, a szájam a fülemnél volt és most mennyit tudok dolgozni, nagyon sokat, olyan rettenetes fáradt vagyok sokszor, hogy még lélegezni is alig tudok, az is fáraszt, egy-két órai fekvés után regenerálódok és megy a verkli tovább, de meddig, ki tudja, és milyen bölcs dolog, hogy nem tudjuk. –
Jóska sokat nyög, ha ritkán is, kb 3 hetente kap Cortrosynt, nem érzi az a könnyedséget, mint azelőtt. Muszáj Oradexont bevennie, hogy dolgozni tudjon és egyáltalán elviselhesse a fájdalmait. Lehet, hogy kicsit túloz, de talán nem. Sokat dagad a lába, 2-3 naponként adok neki Brinaldixot, káliumot, de nem nagyon apad le a lába. –
Hogy valamit magamról is írjak jelenleg 3x 1mg Minipresst kell szednem, mert bizony a tensióm 160/100 alá ritkán van. De ez most olyan lényegtelen.
Még el kell dicsekednem, hogy milyen gyönyörű indiai ruhát kaptam Fehérvárról.
Feledhetetlen számomra, amikor láttalak Benneteket táncolni a Zorba táncot, a Cilus mint egy lenge tündér és Te pedig Fiam olyan sikkes voltál, Bandika zongorázott, azokat a perceket én az élettől ajándékba kaptam.
Elfáradtam, ha igaz, holnap folytatom.
Vasárnap ebédután folytatom, Baba, Jóska alszanak és a kutyák.
Én pedig Rád gondolok édes Fiam, szeretnélek megsimogatni, megcsókolni Téged. Úgy szeretnélek látni.
A betegeimről többet tudnék mesélni, van egy pár, aki szépen javul – örökös vita, hogy Jóska szerint az akupunktúra segít a gyógyuláshoz, lehet, de vannak olyan betegek is, akik csak mágneses kezelést kapnak és szépen javulnak. például trigeminus neuralgia. 5-10 kezelés után fájdalommentesek és én ennek nagyon tudok örülni. Kitölti a mindennapos egyforma taposómalomszerű házimunkát. Úgy érzem szeretnek (talán túlzás) inkább ragaszkodnak hozzám. Sok ajándékot kapok, tojást, babot, vázát, és sok-sok jó szót, és engem pár jó szóval olyan boldoggá lehet tenni. –
Kisfiam, nem tudom, örülsz-e, hogy most nem géppel írok, mert azt hiszem, nehezen olvasható az írásom, de már olyan öreg a kezem, nem úgy alakulnak a betűk, ahogy szeretném. De most van időd, édes drága nagy Fiam, lassan kiolvasod, mit is akartam írni. –
A vers csupa szív, mindig is szerettél a rigókról írni .-
Ha van időd vagy kedved, írj megint – olyan boldog voltam, amikor megkaptam a leveled. Persze jobb lett volna, ha otthonról, vagy Algériából írsz, de a Jóisten majd azt is megadja .-Édes Jancsikám jobbulást kívánok és millió szerető csókot küldünk Neked szeretettel
édesanyád
*(2007-re vonatkozik)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése