Hetény

2007. február 25
16:16:36

REGGEL HETÉNYBEN

Veréb cserreg és vadgalamb burukkol,
mocorognak, nyújtózkodnak a fák.
Nedves lepleit bontogatva lassan
eszmélkedik az ébredő világ.

Kutyám elémjön, vakkant farkcsóválva,
hízelegne és kelleti magát.
Szellő rebben és meglibbenti a rétről
a nedves zsályák gyógyszerillatát.

Eszmélek én is. Lassan mozdul bennem
szándék, valóság, tett és képzelet.
Szokásaim pórázán botladozva
körüljárom hallgatag kertemet.

Szirmát elszórta már a bazsarózsa 
színüket vesztik már az íriszek.
Itt már az ősz készül nagy fesztiválra:
a lombok között bíborlik a meggy,

roskadoznak, gyümölcstől megrakottan,
sátrat feszítve fölében, a fák 
- s én elindulok újra felfedezni
otthonomat: a házat a hazát.

Egyformák lettünk. Emlékkel rakottan
figyelek én s figyel a kert, a ház.
Az ikrás fényben sűrűsödik bennem
s gyümölccsé érik tán a hallgatás.

Hulló szirmok és elfakult virágok,
napfény és csönd, szálló, nem mért idő -
Alázatosan várom érkezésed,
jöjj el hát ősz, te gyümölcsérlelő!