2007. február 25.
16:31:51
EMLÉK ZIAMÁBÓL
Képek Kavalkád Színes forgatag
Felémrohannak jönnek az utak
Sziklacsúcsok szigetek lagúnák
visszhangozzák a tenger moraját
Dobhártyámon ott dobol dübörög
az emlékek zárt sorfala mögött
Felhő füstölög Kanyon kanyarog
Recehártyámon vonul a menet
Ki gyűjti össze az emlékeimet
hogy Ziamában milyen volt a nyár
Matrózkocsmában hogy szólt a gitár
Egy sánta fiú játszott farandole-t
Egy rekedthangú tengerész dalolt
egy másik meg a szoba közepén
riszálta magát mint egy víg legény
Szuvas fogakkal is csak nevetett
Hasán a háj gyűrődött remegett
Délelőtt volt vagy tán délután
Receptet írtam söröscédulán
Habzott a sör Csillogott a konyak
A csapos is kurjantott egy vígat
Ujjak doboltak minden asztalon
Nem emlékeztem hogy van bánatom
Testvérek lettünk ott mind Emberek
Széltépte arcok és sómart kezek
Forgott a szoba Megállt az idő
Nem volt már jelen Se múlt Se jövő
Lángolt a nyár körül a hegyeken
Halászbárkák ringtak lenn a vizen
Dalolt a vén és pengett a gitár
egy dalt amit nem tud senki már
Hihetetlenül kék volt fenn az ég
És mindünk tudta már hogy élni szép
Ziama Mansouriah, ahol a szüleim talán a legboldogabb heteket töltötték. 1968-ban Apa szabadsága alatt is dolgozott, egy nyári gyerektábor orvosaként. Mint mindig, bárhol is volt a világon, rendelt, gyógyított, ahogy a fenti vers is hűen elmeséli, akárhol. A képen vélni látom azt a régi matrózkocsmát is...
VálaszTörlésTiszta dallam ez a vers és minden sorából érezni a boldogságot!
VálaszTörlés