Ki gyűjti össze emlékeimet...

2007. február 25.
16:31:51











EMLÉK ZIAMÁBÓL

Képek    Kavalkád    Színes forgatag

Felémrohannak jönnek az utak


Sziklacsúcsok szigetek lagúnák

visszhangozzák a tenger moraját


Dobhártyámon ott dobol dübörög

az emlékek zárt sorfala mögött


Rózsát virágzik délen a homok
Felhő füstölög    Kanyon kanyarog

Recehártyámon vonul a menet

Ki gyűjti össze az emlékeimet


hogy Ziamában milyen volt a nyár

Matrózkocsmában hogy szólt a gitár

                                  














Egy sánta fiú játszott farandole-t

Egy rekedthangú tengerész dalolt


egy másik meg a szoba közepén

riszálta magát mint egy víg legény

 

Szuvas fogakkal is csak nevetett

Hasán a háj gyűrődött remegett


Délelőtt volt vagy tán délután

Receptet írtam söröscédulán


Habzott a sör    Csillogott a konyak

A csapos is kurjantott egy vígat

                                                                    

Ujjak doboltak minden asztalon

Nem emlékeztem hogy van bánatom


Testvérek lettünk ott mind    Emberek

Széltépte arcok és sómart kezek

 

Forgott a szoba    Megállt az idő

Nem volt már jelen   Se múlt   Se jövő


Lángolt a nyár körül a hegyeken

Halászbárkák ringtak lenn a vizen


Dalolt a vén és pengett a gitár

egy dalt amit nem tud senki már


Hihetetlenül kék volt fenn az ég
És mindünk tudta már hogy élni szép

2 megjegyzés:

  1. Ziama Mansouriah, ahol a szüleim talán a legboldogabb heteket töltötték. 1968-ban Apa szabadsága alatt is dolgozott, egy nyári gyerektábor orvosaként. Mint mindig, bárhol is volt a világon, rendelt, gyógyított, ahogy a fenti vers is hűen elmeséli, akárhol. A képen vélni látom azt a régi matrózkocsmát is...

    VálaszTörlés
  2. Tiszta dallam ez a vers és minden sorából érezni a boldogságot!

    VálaszTörlés