2007. április 26.
19:43:05
ÉNEK A SÖTÉTBEN
Éjfél felé micsoda vallomásra
biztat a magány Künn a köd cibálja
s meg-meglibbenti lámpám fénykörét
Így gyűlik lásd az emlék most köréd
Hajdanvolt társak régi jóbarátok
arca villan az ablak üvegén
A láng kihunyt Pislákol a zsarátnok
Mi mindent kell hogy még elmondjak én
Ki emlékszik az első szerelemre
Féltett sejtelem Titkolt zsibbadás
Rímet ki mond a konduló nevekre
Szelíd őrület Szép ámokfutás
Ballagj ma éjjel újra iskolába
Álomvilág ez Holdsütött vidék
A fordulónál visszaint a drága
Nyúlj hát utána Fogd meg a kezét
Fák derekán a neved kőbevésted
Rákot fogtál a zuhogó alatt
Nemcsak olvastad: élted a meséket
Füttyszóval hívtad a madarakat
Hol vagytok régi kamaszkori lázak
Barátok Társak jóban és a rosszban
A jószándékra van-e még bocsánat
Álmok amikért rímmel hadakoztam
Sosem-volt kincset rossz helyen kerestem
Lidércfény csalt a Réka-vár felé
Pogány imámra válaszolt az isten
s nem tudtam hogy a válasz istené
Magam sirattam mindig Holtomiglan
Tenger partján és templomok kövén
Boldog is voltam néha álmaimban
Csillag vezérelt Vagy csak hittem én
De torzó lettem Azzá tört e század
Kiáltás melyre senki sem felel
Lázadó aki maga ellen lázad
Sötétben él S magának énekel
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése