Romok között

2007. április 26.
20:09:03 

TIDDIS                                                        

Vízmart köveken, vörös falakon

ezüst sávként csillan a csiganyom.

A romok közt okos állatok

vertek tanyát, madarak és gyíkok

s a fellegekkel dunnás őszi ég

melengeti a hűlt tüzek helyét.

A Forum kopott kockakövein

visszhangtalan koppannak lépteim:

rezzenéstelen, üvegszerű csend

fogad engem, a vándor idegent.

Itt dolgoztak a régi mívesek,

agyagmintázó, szorgos mesterek,

az Urbstól távol, itt, a sivatag

szélén születtek kezeik alatt

nemzedékeken, századokon át

a kancsók, korsók, urnák, amforák.

Hány hadmenetből tértek ide meg

a sebesültek és a győztesek?

Otthont keresve s találva hazát,

hány ölelte elhagyott asszonyát?

Éltek, szerettek, temetkeztek itt,

ránkhagyva kopár sorsuk díszeit:

honvágyfaragta oszlopok sorát,

melyen a virág Rómát imitált;

a színesmázu, égetett agyag

peremén a kanyargós vonalak

meánderét, e naiv vallomást,

életükre a vélt igazolást,

s tanúságként, jövendő századok

vándorainak, intő szózatot.

Milyen hordák, kabylok, berberek

dúlták fel itt e csöndes tűzhelyek

szentélyeit? Hány század törte szét

a fazekasok színes cserepét?

Az utakon pár tikkadt fűcsomó,

kiszikkadt, szomjas vegetáció

s meg-megborzong egy satnya fügefa,

mint aki tudja: meg kell halnia.

A századokat percek temetik,

szél söpri el az élet jeleit.

 

Ennyi maradt: az üvegszerű csend,

néhány csont a sírokban odalent

és szanaszét, rombadőlt otthonok
négyszögében a cserépdarabok…