2007. február 25.
17:04:11
ALKONYI DAL
Lánglila alkony a réten
lépked az úton a bú
futkos a szél a sötétben
szádra futó tüze fú
Érzed a bőrödön át a
friss csudajó remegést
szived is szűk odujában
zengi az égi zenét
Lobban a nap tüze már a
bérceken ül a sötét
Lassan a völgyre leszáll a
mákonyos éji lepelét
hinti a hold Sugarán száll
vigaszod égi varázs
Sugdos a szélnek a nádszál
Érzed az éj mi csodás
Kél a szívedből az emlék
ringva a dal remegő
Száll a szívedből az emlék
lengve libegve elő
Kedvesedet piros ajka
íveit látja szemed
Ím ez a dallam a múltba
vissza a múltba vezet
Két szeme hogyha idézed
csillog a fellegen át
Hogyha a hangja zenélhet
zümmög ezüst szerenád
Egyszer a teste tiéd volt
szíved a szíve felett
Isteni este de szép volt
Ezt soha el ne feledd
Kincsed a csókja Felejtsd el
hogy tüze már kialudt
és a szívedbe le rejtsd el
hunyt parazsát a hamut
Rejtsd a szíved közepébe
óvja vigyázva kezed
tartsa takarja be félve
mert ez a múltba vezet
Mint zene kél ez az emlék
lágyan a lanton a húr
dallama Őrzi füled még
Csókjainak tüze gyúl
ajkadon és a virágok
illata míg betemet
rémlik a réten ott látod
lejteni kedvesedet
Kéken a tó tükörén és
zölden a nád s fa között
libben a lápi lidérc és
táncol a hajnali köd
Látod amint lila lángként
tónak a tükre felett
távoli tünde varázsként
kedvesed ajka nevet
1945
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése