2007. május 4.
21:33:39
PANASZ
Ragyogni vágyol – s nincs, ki rádtekintsen,
csókolni – s nincs, ki ajkát felkínálja,
kalandra – s életedben semmi nincsen.
Hiába égsz: magába hull a máglya.
Szivárványt néznél – szürke ködbe rejti
előled magát a drága nap,
tekintsz tükörbe – arcod elfelejti
és jel utánad semmi sem marad.
Oly idegenek emberek és tárgyak,
élted köröttük úgy kering tova
mint forgószélben fonnyadt őszi lomb.
Titkuk megtudni nem fogod soha,
mert nincsen szó, hogy titkukat kimondd
- az égi tűz benned hiába lángol.
S ha elmégy majd és őket itthagyod
- sírod felett a sápadt csillagok –
élnek tovább s nem érzik, hogy hiányzol.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése