Klinikán...

2007. április 22.
22:58:10

KÓRHÁZI KONCERT, HAJNALBAN

Ez még csak szürkület, nem pirkadat,
készülődik még lomhán csak a nap,

de máris hallom a ribilliót:
kiáltoznak a kertben a rigók,

vadgalamb búg, cserreg a sok veréb.

Oszlik az éj, foszlik a szürkeség.

 

Fél hat lehet. Kinyitom ablakom

s a hajnali koncertet hallgatom.
 

Míg figyelem ezt a hangversenyt itt,

szívembe újra remény költözik.

Derengeni kezd a hajnali ég

s lassan bennem is oszlik a sötét.

Hallgatom csak a rigók énekét

és hajdani reggelek méz-ízét

érzem a számban. Kiáltozzatok,

énekeljetek, társaim, rigók!

Ez a mi dolgunk: amíg a torok

be nem reked, vidáman és konok

hittel zengjük a remény énekét

és hirdetjük harsányan: élni szép!

Fogadjatok be engem, madarak,

hadd hallathassam még a szavamat

 

- s ha nem is csapok már ribilliót,

dalolhassak még veletek, rigók!

 

Ez az éjszaka, lám, partra vetett.

Reggel van megint. Énekelhetek.

1984. április 20.