Május 16....

2007. május 15.
23:22:30

A régi blogból:

Sokszor eszembe jutott ez az önéletrajz cím: Bevallom éltem

Most eltérek a régi blog hű felidézésétől és azt a régi bejegyzést ki szeretném egészíteni, szomorú hangulatú soraimat kicsit enyhíteni és idekapcsolni a jelenbe. 

Az elmúlt hetekben, teljesen véletlenül és váratlanul akadtam rá és "beleszerettem" egy dalba. Nerudához kapcsolódik, íme:

https://www.youtube.com/watch?v=nWzMHVgSMSc

Neruda ifjúságom kedvenc költője volt, és Apám még a halála előtti órákban is (-bár valószínűleg nem nagyon hitt benne- ) a magyarra fordítását* tervezte, fordítói tehetsége és gyakorlata adott volt, spanyol nyelvtudását pedig a klinikán megismert chilei orvosnő segíthette volna.

Nerudát mindketten szerettük, ellentétben Aragonnal. Nagy vitáink voltak Aragon vs. Apollinaire témában.😏
S mit ad a sors, ahogy kicsit utánakutakodtam a napokban Jean Ferrat dalának, kiderült, pont egy Aragon vers az alapja a dalnak. (Kár, hogy nincs itt Apám, aki lefordítaná az eredeti verset és a dalszöveget is. De abban biztos vagyok, a zene neki is tetszene. 😊)

Sok éven át velem volt két idézet, az egyik Apollinaire Búcsúja, a másik Neruda versrészlet.

"Letéptem ezt a hangaszálat           "Bár messze tőled,
Már tudhatod az ősz halott               félig a te embered, a te földed
E földön többé sohse látlak                maradtam én tovább is,
Ó idő szaga hangaszálak                    s egy tavasz, ím,most újra messzetűnik.
És várlak téged tudhatod"                    A te virágaidba burkolóztam.
                                                           a te győzelmed simul homlokomra
                                                             s benned élnek gyökereim tovább is."

Hát így érnek körbe/össze a dolgok.
(*Neruda életrajzát már lefordították előzőleg, csak 85-ben még nem volt se gugli-barátunk, se wifi a kórházakban...)