2007. március 7.
22:15:45
A HULLÁMOK ÜZENETE
A hullámok, a hullámok,
úgy elfutnak, mint az álmok….
Míg a tenger partján járok,
gondolatban messze szállok
messze szállok, mint az álmok,
oda, ahol Orsi vár, ott,
kinyíltak már a virágok…
Üzenetet várok távol,
szép hazámból, Fehérvárról
egy szép szőke kisleánytól,
nyiladozó virágszáltól,
aranyos kis unokámtól,
nap-mosolyú Orsikámtól…
Tajték fröccsen, zúg a hullám,
üzenetet sustorog tán
- s áhítatos alkony hull rám.
Kószálok csak künn a parton,
hullám mormolását hallom
s nem csak hallom: meg is értem,
édes arcod felidézem
Orsikám s az esti égen
lassan kigyúl a sötétben
mint két hazahívó csillag
szemed párja s fénye csillog…
fátylat borít Béjaiára,
felhő száll a Gourayára,
bokrok alján szellő rebben
és az esti szürkületben
oleánder száz virága
világít, mint pici fáklya.
A hullámok, a hullámok
visszatérnek, mint az álmok…
Valamikor, nem is régen,
tán kilencszázhatvanhétben,
philippevillei parton jártam
és az Anyucidat vártam -
rá gondoltam este, reggel,
ilyen szelíd szerelemmel…
Ám az évek gyorsan szálltak,
mint a fények, mint az árnyak
- és most már, lám, Téged várlak,
úgy, mint hajdan Anyukádat…
Ha kijössz majd, jövő nyáron,
visszatér egy régi álom:
kifekszünk majd itt a plage-ra,
Nagyapa és unokája….
Míg a nap az égre lobban,
kagylót gyűjtünk a homokban;
integetünk a sirálynak
s építünk nagy homokvárat;
ha meg nem túl nagy a meleg,
szedünk sok száz színes követ;
nézzük, hogy a kicsi halak
hogy bújnak a sziklák alatt;
figyeljük a nagy hajókat,
melyek lustán ringatóznak;
nevetgélünk, kergetőzünk,
órákon át elidőzünk
szellő dajkál, hullám ringat,
s beragyogja napjainkat
a fenn fénylő nap sugára,
ez az afrikai fáklya,
leégetve bronzbarnára
kinek ehhez kedve támad,
Orsikámat, Fatimákat…
És ha már leszáll az alkony,
ballagunk a tengerparton
s míg az álom pilleszárnya
rálibben a szempillánkra,
hazahajtunk Béjaiába
ahol vár a puha párna –
s ahol álmaid vigyázza
szüleidnek szemepárja
s gyermekkorod Mamikája…
A hullámok, a hullámok
álmot hoznak, könnyű álmot…
Azt hiszem, igazán megöregedtem... Úgy meghatódtam, mint egy gyerek... Hogy bírod ki sírás nélkül?
VálaszTörlésSehogy... Végigbőgöm. Mindig
VálaszTörlés