2007. április 20.
22:12:58
2.
A kettős vonzás mágneses terében
hányódtam eddig, bár nem céltalan..
Most már tudom, mivel kell szembenéznem
s fogadkoznék: nem adom meg magam.
Sorsigazító csillagom fénye
találgatom, még mit is tartogat:
*
Mit kezdjek egy akút leukémiával?
Erről is írjak tán egy balladát?
Aki a sorssal szembenézve vállal
komédiát s ha kell tragédiát
költőnél több, megérdemli, hogy ember,
rangjára méltó lény lehessen itt,
magát becsülve végig türelemmel
viselje s játssza el szerepeit.
*
Úgy érzem magam, mint a repülő, mérhetetlen
magasságokból tekintve le a földre.
Eltörpülnek az élet eddig fontosnak hitt
dolgai, a mindennapok problémái
miniatűr méretekre zsugorodnak. Csak egy
gondolat tölti be az innen még látható
horizontot: minden erőmmel az életben
maradásra kell koncentrálnom. S ha ez
sem elég: magamhoz méltón készülni és
vállalni sorsomat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése