Szerelem

2007.február 14.
21:31:07

AZ UTOLSÓ NAPFOGYATKOZÁS

Mikor a tavasz eljön s nekem is újra szép lesz
s virágzanak a kertben a félénk nárciszok
Mikor hozzám hajolsz     Szívemnek melegéhez
És múltunk titkait majd újra rámbízod

Mikor a szélfútt égen a május harsonázik
s szivárványt bont fölénk megint a nevetés
Ha majd a lomb a fű ismét sugárban ázik
s legenda lesz csupán a bánat szenvedés

Ha majd kamaszos kedvem füttyöt csalogat számra
s ujjamról éjjel-nappal újra csak rím pereg
Emlékszem újra majd a régi csalogányra
és zaklatott szívem sok sebe beheged

Ha majd megszólal újra épp úgy mint hajdanán
a kertben a fán a feketerigó
s felismerem szavát amelynek dallamában
a gyermekkor hitét még megtalálni jó

akkor megyek tovább ködökbe burkolózva
Eltűnök mint szemek tükrén a látomás
Utánam még vonul lassan egy régi nóta
A kihűlt partokon jajgatva sír a sás

Arcom ködbe vész el     Hangom elhalkul végleg
Reámborul a végső nagy napfogyatkozás
Csak füst leszek vagy emlék     Bizonytalan kísértet
Lábnyomom elmosódik     Nem kísérlek tovább

Szerelmem szép szerelmem     Immáron mit tehetnék
Rímem csengőit rázom mint a bélpoklosok
Ami még visszavan     Ami vár tán szeresd még
Hadd altassanak el újra az alkonyok