Tavasz

2007. február 28.
21:40:12

TAVASZI DÉLUTÁN

Valaki bujkál itt a fák közt,

valaki folyton rámkiált,

valahonnan üzentek értem,

valami régi kisdiák.

Valami elszállt, mint az illat,

meglebbent, mint az esti szél,

ami még az álomnál is szebb

s gyerekkorom meséinél.

Szélfútt utcákon járok szótlan,

ájult tereken ballagok,

hangtalan mögém lopakodnak

egyszer-volt, régi alkonyok.

Valamit ismét tetten értem,

amint bennem munkálkodik,

figyelem, ahogy megérint és

változtat rajtam, alakít.

Valami történik köröttem

vagy még inkább bennem talán,

valami régmúltat idéz fel

ez a tavaszi délután,

ami már nem lesz soha többé,

ami soha már nem lehet,

ami immár kísér örökké,

marokra fogva szívemet,

valami, ami már legenda,

ami igaz se volt talán,

félig valóság, félig álom,
rettentő régen, hajdanán.