2007. február 28.
21:37:27
SZÁMVETÉS
Amit átéltem, mind gazdagított,
a szerelem is meg a gyűlölet.
Nem is titok már talán a titok,
lassan megfejtem a képletet.
Az emlékezet foszló vásznain
a gyermekkor mint krétarajz dereng.
Emlékszem még, hogy voltak vágyaim
- s emlékszem, hogyan nőtt körém a csend.
Úgy dolgoztam én, mint az alkimisták
- s fél évszázad szállt, látod, közben el.
Most megtaláltam hát a titkok nyitját
- de a titok már nem is érdekel.
Kapuikat az évek sorra nyitják
- tárt szárnyai közt csendben tűnök el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése