2007. május 24.
22:04:28
AZ ALKONYAT LOVAI
Sötét lován szertevágtat
az alkonyat hét cigánya,
bagoly huhog és a tájnak
az éjszakát kikiáltja.
Csillag csobban fenn az égen,
megvillanva, mint a penge,
a pocsolyák ón-tükrében
huny ki fénye, megremegve.
Gyöngyszín álmok köd-füzére
hálót húz a holdas éjre,
csillag-halak siklanak a
hegyen túli azúr kékbe.
Fűzfa hullat ezüstpénzt a
moccanatlan alvó tóra,
gránit-hegyek várnak itt a
felpirosló kakas-szóra.
Síkságain ötven évnek
kóró virít, nem nyit rózsa,
ibolyásak árnyak, fények –
mért is szeretsz, Preciosa?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése