2007. június 3.
17:08:43
STEFAN GEORGE:
A FOLYÓ ÉNEKE
(STIMMEN IM STORM HANGOK AZ ÁRBAN)
Vágyakozó, panaszos-szívű lények,
mind, ki örülni, virulni akar,
nektek az ár öle nyújt menedéket,
itt puha szó ölel át s puha kar.
Bíboros ajkak, a mélyben kagylók,
úszva bezengik e gót palotát,
ág-bogas szirtről a vízbe a haj lóg,
víz viszi messze, sodorja tovább.
Lengve-lebegve kering a vízoszlop,
kéken a mécsesek fénye szitál,
mély nyugalomban inognak a fodrok
s mint hegedű, a hab úgy muzsikál.
Ámde csituljon az ének, a gond el,
kósza gyönyör a lét, tovafut,
csók tüze ér: ez a küzdelem old fel,
senki se tudja, a hab hova jut.
Stimmen im Strom
Liebende klagende zagende wesen
Nehmt eure zufluch in unser bereich -
Werdet geniessen und werdet genesen -
Arme und worte umwinden euch weich.
Leiber wie muscheln - korallene lippen
Schwimmen und tönen in schwankem palast -
Haar verschlungen in ästigen klippen
Nahend und wieder vom strudel erfasst.
Bläuliche lampen die halb nur erhellen -
Schwebende säulen auf kreisendem schuh
Geigend erzitternde ziehende wellen
Schaukeln in selig beschauliche ruh.
Müdet euch aber das sinnen das singen -
Fliessender freuden bedächtiger lauf -
Trifft euch ein kuss: und ihr löst euch in ringen
Gleitet als wogen hinab und hinauf
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése