Őrizd a lángot!

2007. június 6.
11:04:53 

LEÁNDEREK       

        Két változat egy témára

Mikor a völgybe bevonul
a sötétség, az alkonyat,
fellobbannak az őrtüzek:
leánderek parázslanak,

ametiszt lángjuk kiveri
csillagokkal az éjszakát,
vigasztalón világlanak
a növekvő sötéten át.

Égessétek lelkembe, ti,
ó lobogó leánderek,
a meg-nem-alkuvás tüzét,
jóslatos lidércfényetek,

s ha majd reám is rámborul
a fojtogató alkonyat,
lássam lobogni lángotok,
a nem-hamvadó parazsat,

égesse salaktalanná
emlékeimet tüzetek
s ragyogja be az éjszakát
sors-őrző csillagképetek.

                   ***

Fordult az út és Hammam-Bouzianenál
már ömlött felénk a fojtó sötét,
de lenn a völgyben hátráltak az árnyak:
leánder-sor gyújtotta őrtüzét,

lidérces fénnyel, ametiszt-lilásan
ezer lángnyelv röpdösött, lobogott,
fényjelekkel harsogták vallomásuk,
s kiáltóan néma szózatot,

hogy él a fény és világít a lélek
és nem gyűri le soha a sötét,
aki megőrzi magában a lángot,
a soha meg-nem-alkuvás tüzét.