2007. július 1.
22:33:48
CSILLAGÁSZ
Hol vagytok, fiatal éveim
káprázatos tűzijátékai,
lángokban álló horizontok sarki
fénye
és az agy tízezerfokos
protuberanciái?
Csillagképek távolába sodródtak
álmaim
és mindenféle szerelmek
galaktikái
hűvös zümmögéssel keringenek a
végtelenben.
Negyven évem árnyékában ülök itt
a Terra nevű bolygón,
bezárva az idő hullámzó
koordinátái közé,
méregetve a fényéveket bolygók
és spirálködök között,
lélektől – lélekig.
Itt ülök egyedül és dísztelen.
Lefoszlottak rólam a fiatalság
hiú díszei,
a rajongás ünnepi palástja
és homlokomról a költészet
koszorúi.
Műszereimhez menekültem.
Regisztrálom a távoli
robbanásokat
és a lélek rezdüléseit.
Kihűlt bolygók suhannak át az
emlékezés égi térségein:
barátság és szerelem eltűnő
meteorjai,
s mérhetetlen távolokba szédült
hajdani önmagam.
Ülök, figyelek.
Mérem az időt és a távolságokat.
Számolgatom: mi vár még.
És csupán negyven...
VálaszTörlésMintha megérezte volna, hogy nem sok maradt. Fogynak a verssorok is...
Szép, tragikus és visszafogott.
Igen, mintha készült volna rá,... A versei sokszor szomorkás-melankolikus hangulatúak. Pedig nagyon-nagyon játékos, bohém és örök gyerek tudott lenni. (na ebből szerencsére(?) örököltem.
VálaszTörlés