2007. július 1.
21:37:59
Bújócska a romok közt, kőről-kőre ugrálás, a
múzeum színes mozaikján koppanó léptek zaja, ebéd, szieszta és napfürdő a
színház óriás-kőülésein…
Mindez, az a réges-régi kirándulás
feledhetetlen, úgy beivódott az emlékeimbe, olyan élesen, mint amilyen élesen
tűzött akkor, 67 tavaszán a forró afrikai nap.
A vershez szorosan kapcsolódik nemcsak megannyi, a romokról készült fotó, de ez a kép is itt:
A kis magyar kooperáns orvoscsapat, családostól.
Szinte mind a fényképészre figyelnek – az Apára!
(Elő kellett bújjak a háttérből, mert erősen kötődöm ahhoz a hangulathoz, élményhez, amit gyerekfejjel éltem át a római kori város maradványai között. Ott pislogok a fényben én is, nem is sejtve, negyven év múltán mennyi mindent szabadít fel majd belőlem az emlékezés…)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése